0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 15.

Boldog állatok birodalma

A veszprémi állatkert ma már kontinensünk élvonalába tartozik. Az állatokat tágas kifutókban, a 21. század igényeinek megfelelően láthatjuk. Ám ez nem mindig volt így…

A történet 1958-ban kezdődött, amikor az akkor 28 ezer lakosú Vesz­prém városa úgy döntött, hogy állatkertet, illetve inkább csak vadasparkot létesít. Pénz persze nem volt hozzá, ám lelkesedés annál nagyobb. Alig néhány hónap alatt felépült a vadaspark, igaz a közművek többsége – csatorna, gázvezeték – nélkül, sőt, kezdetben még a víz sem volt bevezetve! A megnyitón jelen volt a híres író-természettudós-szerkesztő-vadász, Kittenberger Kálmán özvegye is, míg a tulajdonképpeni szakmát a budapesti állatkert igazgatója, Anghi Csaba képviselte.

A szerző felvétele

Amikor a közönség birtokba vette a vadasparkot, nagyjából 15 állatfajt lehetett megnézni. (Azért nagyjából, mert ettől eltérő számokról is lehet olvasni.) Képviselte magát a hazai csülkösvad-fauna, néhány madárfaj, s volt egy farkas is, Maugli, a budapesti állatkert ajándékaként. Az intézmény vezetője, majd később igazgatója Répási László lett. Ahogy lehetett, az állatállományt fejlesztették, két évvel később már 18 emlős- és 30 madárfajt láthattak a látogatók.

Közel másfél tucatnyi kétpúpú teve lakja a kifutót (A szerző felvétele)

Háziállatok az állatkertben

A veszprémi állatkert szinte a kezdetektől felvállalta az őshonos magyar háziállatfajok és -fajták bemutatását. A múlt század ’60-as éveinek derekán már skanzenszerűen, az állattartás eszközeivel és szálláshelyeivel kiegészítve mutatta be a rackákat, magyar szürkéket és társaikat. Később a háziállatok a háromhektáros úgynevezett Puszta-szafariba kerültek. Itt tágas karámokban leltek otthonra a különféle patások. Ám később az addigra már igencsak megkopott bemutató előbb jelentősen redukálódott, majd megszűnt.

Ezt a hiányt pótolja az a nagyszabású, háziállatokat felvonultató részleg, amelyet hamarosan átadnak.

 

Vadasparkból állatkert

1963-ban Kasza László került a kert élére. Szokatlan módon, de mindenképpen sikeresen vezette az intézményt. Eldöntötte: a vadasparkból igazi állatkertet csinál! Néhány dolog azonban hiányzott, például a pénz és a megfelelő kapcsolatok. Utóbbit hamar sikerült kiépítenie, elsősorban termelőszövetkezetekkel, ahonnan takarmányt kapott, üzemekkel, gyárakkal, akiktől építőanyagot sikerült szereznie. A pénz azonban továbbra is hiányzott, hiszen akkor még szó sem volt az állatkertek állami támogatásáról, nem lehetett pályázni, s a városnak sem volt pénze. Szerencsére hamar megnőtt a látogatottság, így a belépőjegyekből csurrant-cseppent valami.

Az állatkertnek, amikor Kasza László átvette az intézményt, még csak egy kis fűthető épülete volt: a belváros felőli bejáratnál lévő kicsiny vörös kőház, ami akkor irodaként funkcionált.

 

Forrás: Kistermelők Lapja

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: