A történet 1958-ban kezdődött, amikor az akkor 28 ezer lakosú Veszprém városa úgy döntött, hogy állatkertet, illetve inkább csak vadasparkot létesít. Pénz persze nem volt hozzá, ám lelkesedés annál nagyobb. Alig néhány hónap alatt felépült a vadaspark, igaz a közművek többsége – csatorna, gázvezeték – nélkül, sőt, kezdetben még a víz sem volt bevezetve! A megnyitón jelen volt a híres író-természettudós-szerkesztő-vadász, Kittenberger Kálmán özvegye is, míg a tulajdonképpeni szakmát a budapesti állatkert igazgatója, Anghi Csaba képviselte.
Amikor a közönség birtokba vette a vadasparkot, nagyjából 15 állatfajt lehetett megnézni. (Azért nagyjából, mert ettől eltérő számokról is lehet olvasni.) Képviselte magát a hazai csülkösvad-fauna, néhány madárfaj, s volt egy farkas is, Maugli, a budapesti állatkert ajándékaként. Az intézmény vezetője, majd később igazgatója Répási László lett. Ahogy lehetett, az állatállományt fejlesztették, két évvel később már 18 emlős- és 30 madárfajt láthattak a látogatók.
Háziállatok az állatkertbenA veszprémi állatkert szinte a kezdetektől felvállalta az őshonos magyar háziállatfajok és -fajták bemutatását. A múlt század ’60-as éveinek derekán már skanzenszerűen, az állattartás eszközeivel és szálláshelyeivel kiegészítve mutatta be a rackákat, magyar szürkéket és társaikat. Később a háziállatok a háromhektáros úgynevezett Puszta-szafariba kerültek. Itt tágas karámokban leltek otthonra a különféle patások. Ám később az addigra már igencsak megkopott bemutató előbb jelentősen redukálódott, majd megszűnt. Ezt a hiányt pótolja az a nagyszabású, háziállatokat felvonultató részleg, amelyet hamarosan átadnak. |
Vadasparkból állatkert
1963-ban Kasza László került a kert élére. Szokatlan módon, de mindenképpen sikeresen vezette az intézményt. Eldöntötte: a vadasparkból igazi állatkertet csinál! Néhány dolog azonban hiányzott, például a pénz és a megfelelő kapcsolatok. Utóbbit hamar sikerült kiépítenie, elsősorban termelőszövetkezetekkel, ahonnan takarmányt kapott, üzemekkel, gyárakkal, akiktől építőanyagot sikerült szereznie. A pénz azonban továbbra is hiányzott, hiszen akkor még szó sem volt az állatkertek állami támogatásáról, nem lehetett pályázni, s a városnak sem volt pénze. Szerencsére hamar megnőtt a látogatottság, így a belépőjegyekből csurrant-cseppent valami.
