A bakonyi telek akkor igencsak csikorgósak voltak, ezért nem mindenkinek tetszett az új igazgató ötlete, miszerint egzotikus állatokat kellene hozni a Fejes-­völgybe. Ám az első meleg égövi állatokra már nem kellett sokat várni, 1963-ban megérkezett egy oroszlán, egy huszármajom és a később országos hírűvé vált Böbe, a csimpánz. A területet is bővítették, s egymás után érkeztek az új állatok. Egyre-másra épültek – budapesti mintára – a kicsiny ketrecek, többnyire szűkös kifutók. Az állat­állomány hamar meghaladta a száz fajt, itt láthatott először a magyar közönség – ha csak rövid ideig is – gorillát, vándorantilopot vagy éppen szélesszájú orrszarvút. De érkeztek más ritkaságok is: Dávid-szarvasok, Hartmann-hegyizebrák, kínai leopárdok, orangután – hogy csak néhányat említsek.

Kasza László 20 évig volt igazgató, őt követte Kamerell Miklós, akinek szembe kellett néznie az állatkert legrosszabb gazdasági helyzetével, illetve az addig elhanyagolt infrastruktúra kiépítésével.

Sorsfordító igazgatók

Kamerell Miklós igazgatói székét Sigmond István vette át. Az új direktornak hatalmas feladattal kellett szembenéznie: nem volt már semmilyen fajkoncepció, az állatok jelentős része elöregedett, a férőhelyek nem feleltek meg sem a bennük tartott állatok, sem a közönség igényeinek; állattáplálási reformot kellett bevezetni, több fajnál, főleg a nagymacskáknál meg kellett akadályozni a fölösleges szaporulatot – és sorolhatnám. Az állatok férőhelyeit kezdetben csak a ketrecek összenyitásával lehetett megnagyobbítani, ám később egyre több kifutó épült, sőt az egykori lovarda helyén egy Afrika-szavannát alakítottak ki, zebrákkal, antilopokkal. Igaz, már a mai kor igényeihez szabva, de ma is ez az állatkert egyik legfőbb attrakciója.

Az állatkert jelenlegi igazgatója, Török László 15 éve vezeti az intézményt. Ez idő alatt szinte egy új állatkert épült fel Vesz­p­rémben. Először egy új csimpánzbemutató, amelybe – miután az emberszabásúak elköltöztek – gerezák, katták és hegyi páviánok költöztek. Nem kellett sokáig várni a Zsiráfházra, melyhez jókora zöld kifutó csatlakozik, épült új

Egy erdőrészt hálóval fedtek le, ide költözött az egzotikus madarak egy része, amelyek közé a látogatók bemehetnek. Fókák és pingvinek érkeztek, víz alatti úszásukat megcsodálhatja a közönség. A fekete medvék férőhelye élőhelyüket, a Sziklás-hegységet idézi. És nemcsak új állatférőhelyek épültek, hanem a legalább ennyire fontos új háttérüzemet is kialakították. Korszerű karantén, állatorvosi rendelő, takarmánytárolók épültek. Most pedig a nagymacskákon a sor – már készülnek a tigrisek, hópárducok és hiúzok hatalmas kifutói.

A leghíresebb lakó Böbe minden idők leghíresebb magyar csimpánza volt. Nyugat-Afrikából, közelebbről Guineából származott, ahol anyját lelőtték. Az aprócska, néhány hónapos emberszabású Veszprémbe került. A kölyköt a dolgozók nevelték fel, és etológiai kísérleteket végeztek vele. E munkáról később filmek is készültek. A csimpánz festett, sőt agyagozott is. A kísérletek irányítója Kasza László igazgató volt. 1969-decemberében Böbét visszavitték Afrikába. Ám Böbe nem tudott „szót érteni” vadon élő fajtársaival, így visszakerült a bakonyi városba. A nagy utazásról szintén filmet forgattak. Böbe nem sokkal az afrikai út után megbetegedett, és 1970 októberében elpusztult.