Magasabbak akarunk lenni szüleinknél. De miért is? Hogy aztán csak problémáink származzanak belőle?

Ahogy egyre többet tudunk a civilizációs táplálkozási szokásaink következményeiről, egymás után dőlnek meg a korábban hihetőnek vélt elméletek. Azok a betegségek, amelyeket néhány évtizede még az időskorral kapcsoltunk össze, egyre fiatalabbaknál jelentkeznek. Nem is lehet ezen nagyon csodálkozni, a mai fiatalok már ebben nőnek fel. Az idősebbek viszont talán még emlékeznek, hogy az ő gyerekkorukban nem volt ekkora bőség és választék.

Nyúlánk nyápic

Nem elég, hogy egyre többen vagyunk, generációk óta egyre magasabbak is. Mire jó ez? Nem jó, valójában egyáltalán nem jó. Kezdjük az elején. Az emésztés kicsit több annál, minthogy felül beadagolunk valamit, alul pedig kijön a haszontalan rész. Az emésztési folyamatokhoz számtalan enzim, vitamin és ásványi anyag szükséges. Amelyek egy részét a tápláléknak kellene tartalmaznia. Amennyiben szegényes ételeket fogyasztunk, a test tartalékaiból kell kikölcsönözni az emésztéshez szükséges vegyületeket. Ha egyáltalán vannak ott olyanok.

Egy japán kísérletből kiderült, hogy az ilyen silány, magas cukortartalmú ételekkel etetett fiatal állatok (tengerimalac, nyúl, galamb, kutya) csontjai puhává, porózussá, törékennyé, csontrendszerük eldeformálódottá vált. A 146 napos időtartam alatt a csontok olyannyira elvesztették kalciumtartalmukat, hogy csak a kötőszöveti állományuk maradt meg, ezért szó szerint késsel átvághatóvá váltak. És volt még egy érdekes megfigyelés, mégpedig, hogy a csöves csontok megnyúltak.

Egy holland felmérésben a vegetáriánus gyerekeket alacsonyabbnak találták, mint a „mindenevőket”. A kutatók ebből arra következtettek, hogy a vegetáriánusok visszamaradottabbak, és valamilyen hiányra gyanakodtak. Az előbbi vizsgálatok fényében érdemes ezt józan paraszti ésszel átgondolnunk.