A varjúháj (Sedum) nemzetség több mint 500 fajt foglal magába, Ausztráliát és az Antarktiszt leszámítva az egész világon gyakoriak ezek a nagyon szívós, szárazság- és fagytűrő, rendkívül változatos külsejű és méretű pozsgás növények.

Hosszú életű és hosszú virágzási idejű évelő. Bokros növekedésű, erős, rozettákat alkotó, egyenes szárakat fejleszt. Páronként rendezett, szürkészöld vagy zöld, tojásdad, fogazott levelei nagyok, húsosak. Magassága fajtánként eltérő: 30-50 cm. A kis, csillag alakú virágok lapos ernyővirágzatba tömörülnek, melynek átmérője elérheti a 15 cm-t is. Zöld virágzata már nyár elején megjelenik, de színesedni csak augusztusban kezd, szeptemberben pompázik a legszebben, és egészen a fagyokig díszít, az elszáradt virágszárak pedig remekül mutatnak a téli kertben. Nyílásig a virágok színskálája a rózsaszíntől a rózsás piroson át a barnásvörösig terjed, különösebb illatuk nincs, de vonzzák a beporzókat. Virágai vázában hosszan tartanak, használhatjuk a még zöld és bimbós virágait is. Megszárítva szinte korlátlan ideig díszíthetjük vele a lakást.

Tavasszal ültessük, fajtától függően 15–30 cm távolságra egymástól.

Nem igényel rendszeres öntözést a legnagyobb melegben sem, beéri néhány hetente érkező esővel, mert gyökereiben és vaskos leveleiben sok vizet tárol. Jó víz­áteresztő, sovány, száraz, homokkal kevert földben érzi jól magát, ezért kötöttebb talajon 1/3 részben keverjünk homokot a földbe, hogy javítsuk a víz­elvezetést. Az ültetéskor adott kevés trágyát dús virágzással hálálja meg, de a túl sok tápanyagtól és a túlöntözéstől megdől. Az elszáradt hajtásokat tavasszal vágjuk vissza közvetlenül a föld fölött, vagy csak egyszerűen húzzuk ki. Kora tavasszal, az első napsugarak hatására elkezd kihajtani.

Könnyen szaporítható tavasszal vagy ősszel tőosztással, nyáron pedig dugványozással. Nagyjából 15 cm-es ágat vágjunk le, majd a virágzatot és az alsó leveleket távolítsuk el, csak négy levelet hagyjunk meg a dugvány tetején, és tűzzük általános virágfölddel megtöltött cserépbe, vagy állítsuk vízbe. Levéldugványról is szaporítható, a levelet egyharmadáig dugjuk a földbe.

Termetestől a szőnyegszerűig

Rengeteg varjúhájfaj és -fajta létezik, igényeik, gondozásuk, szaporításuk azonban nagyon hasonló. Alapvető számukra a napos fekvés és a jó vízáteresztő talaj. Árnyékos helyen megnyúlnak, elveszítik színüket, zöldre váltanak, nem virágoznak, a túl sok vagy pangó víz pedig a növények pusztulását okozhatja. Mindegyiket szaporíthatjuk tőosztással, a magasabbakat dugványozással is érdemes, a párnát alkotók hajtásai pedig annyira könnyen gyökeresednek, hogy közvetlenül a talajba, végleges helyükre ültethetők.

A kárpáti varjúháj (Sedum telephium) szintén a magasabb fajtákhoz tartozik (30-50 cm), megjelenésében nagyon hasonlít a pompás varjúhájra, de virágai jobban szétterülnek vagy karfiolszerűen nőnek. Alacsonyabb termetű (15-20 cm), terülő növekedésű az októberi varjúháj (Sedum sieboldii). Kerek, húsos, szürkészöld levelei ősszel rózsaszínes, narancsos árnyalatúra színeződnek. Kecses, csillag alakú rózsaszín virágai szeptember vége felé, októberben nyílnak.

Ilyen az indás varjúháj (Sedum sarmentosum) is hosszú, rózsaszínes árnyalatú indáival, rajtuk húsos, világoszöld levelekkel. Jellemző virágzási ideje a tavasz vége, valamint a nyár, ilyenkor hozza csillag alakú, sárga bogernyőben nyíló virágait.