A dúsvirágú varjúháj (Sedum kamtschaticum var. floriferum) kis termetű (7-15 cm), elterülő habitusú, hosszúkás, kanál formájú, fogazott szélű, sötétzöld levelei szórt állásban helyezkednek el az elágazó szárakon.

A kaukázusi varjúháj (Sedum spurium) párnát alkotó (15-20 cm), elágazó hajtásait sűrűn borítják zöld, gyakran bordós árnyalatú levelei, melyek ősszel elszíneződnek. Rózsaszín vagy fehér virágait lapos bogernyőben június-augusztusban hozza. Félig örökzöld növény, szárvégi levelei télen is díszítenek, míg az idősebb levelek lehullnak.

A tömött szőnyeget (5-10 cm) alkotó varjúhájfajok könnyen elburjánzanak, legyökeresedő száraikkal terjednek, kitöltenek minden rést. Ilyen a kövi varjúháj (Sedum rupestre) tűszerű, mégis húsos, hamvas leveleivel. A borsos varjúháj (Sedum acre) Magyarországon is őshonos. A fehér varjúháj (Sedum album) nevét a virágáról kapta, hengeres-tojásdad levélkéi gyakran pirosas árnyalatúak.

Társíthatjuk az alacsonyabb fajokat kövirózsákkal vagy más varjúhájakkal, a magasabbakat egyéb szárazságtűrő, hosszan vagy ősszel virágzó évelőkkel (kúpvirágok, szamárkenyérfajták, bíbor kasvirág, napfényvirág, díszcsorba, macskahere, őszirózsák), levéldísznövényekkel (zsálya, gyapjas lisztesfű) vagy díszfüvekkel (őszi nyúlfarkfű, árvalányhaj, kék csenkesz). A jól ismert, bevált növényekeinket izgalmas kombinációkba rendezve különleges hatást érhetünk el.