Egy permakultúrás kert vagy gazdaság kialakításában a terv alapos kidolgozása meghatározza a kivitelezés és a későbbi fenntartás minőségét. Akkor tudunk leginkább a természettel harmóniában tevékenykedni, ha minél alaposabban megismerjük a kertünk természeti adottságait.

Hogy hogyan tudjuk a saját kertünkben megvalósítani a természetközeli kertészkedést, erre a választ az adott kert elhelyezkedése és a terület ökológiai adottságai adják meg, az első lépés meghatározására a megfigyelésen keresztül vezet az út. Határozzuk meg azokat a kritikus elemeket – nevezzük őket forrásoknak –, amelyek nélkül nem tudunk a területen élni és gazdálkodni. Ezek közé tartozik a víz, a talaj, a természetes megújuló energiaforrások, a szerves anyag forrása, utak, épületek, a növények, állatok, emberek, tudás, szellemi, esztétikai források.

A megfigyelés a permakultúrás tervezés első lépése, amire érdemes időt szánnunk. Ha először megyünk a tervezés helyszínére, próbáljuk meg befogadni a területről érkező első benyomásokat.

Rendszeres megfigyelés

A permakultúrás tervezés komplex rendszer kialakítására törekszik, amely az adott terület tulajdonságainak minél részletesebb ismeretén alapul. A permakultúrás rendszerek tervezése és működtetése hosszú távra szól, amihez stabil és rugalmas rendszer kialakítása szükséges. Ezzel alapozza meg a változásokhoz való alkalmazkodás készségét, amire mai változó világunkban olyan nagy szükség van.

Készítsünk vázlatot, rajzot, rögzítsük a jelenlegi helyzetet. Írjuk össze az előnyöket és a hátrányokat. Készítsünk fotókat. Megfigyeléseinket ismételjük meg minden évszakban, de legjobb, ha 2-3 hetente megtesszük. Ne mulasszuk el a tapasztaltak rögzítését, ami később fontos és egyedi adatforrásunk lesz. Saját megfigyeléseinket kiegészítjük a területünkre vonatkozó meteorológiai, talaj- és vízgazdálkodási adatbázisok adataival.

Ha már működő kertről van szó, gondolkozzunk el a kert aktuális elrendezéséről, hogy valóban jól kihasználjuk-e a terület adottságait? Jól tájoltuk-e a termesztési felületeinket? Van-e elegendő szerves anyagunk? Jó helyen van-e komposztáló? Tudunk-e komposztálni, megfogjuk-e az esővizet?

Szektorok és zónák

Ezekre a kérdésekre a permakultúrás tervezés eszközeivel, a szektorok és zónák elemzésével kaphatunk választ. A tervezés során a területünkre beáramló és átáramló hatások szektorokra bontják a területünket. Ezek közül legfontosabbak a természetes energiák, mint a napsugárzás és a szél, amelyek meghatározzák a termesztés számára optimális területeket a kertünkön belül.

A területünkre beáramló energiákat befogadjuk és hasznosítjuk a termesztési felületeinken, a passzív vagy aktív energiarendszerekben, vagy kizárjuk például a hideg szelet sövénnyel vagy erdősávval. A bejövő hatások közül a felszíni vízfolyások, szennyező hatások: zaj, por kizárására törekszünk. Szektorként értékeljük a kilátást, ami lehet szép, kedvező vagy kedvezőtlen adottsága a területünknek, és a tűzveszélyes területet, ami a déli napos szektor és a nyári déli forró szél belépési útjával esik egybe.

A zónák a területünk munka- és energiaigény szerinti beosztását és kapcsolati rendszerét tükrözik. A permakultúrás rendszerben öt zónát (nullától ötig) különböztetünk meg a háztól vagy központtól távolodva nullától ötig.

Formájukat a terepadottságok, domborzat, lejtők és az eredeti növénytakaró nagymértékben befolyásolja. A 0. zóna maga a ház vagy központ. A zónák egyszerűsített ábrázolása leggyakrabban koncentrikus körök formájában jelenik meg, azonban a valóságban az egyes zónák formája a legritkábban szabályos, mivel követi a terület domborzati viszonyait, az eredeti vegetáció elhelyezkedését és a termőréteg tulajdonságait.

Az 1. zóna a ház, központ közeli környezetében elhelyezkedő terület, ide tervezzük a leggyakrabban végzett tevékenységeket, itt helyezünk el naponta többször is látogatott elemeket.

Ne feledkezzünk meg a dísznövényekről, alkalmazzuk közvetlen környezetünk esztétikus kialakításában, amelyek közül számos fogyasztható is.

A 2. zónában nagyobb vegyes zöldséges, fűszer- és gyógynövények, kisebb fák, termőbokrok, tó, kisállatok, például baromfiak kapnak helyet.

A 3. zónában kiterjedtebb területű, vegyes gyümölcsös, erdőkert, rét, gabonák is helyet kaphatnak.

A 4. zónában a nagyobb testű állatok legelője, fás legelő, vegyes gyümölcsös, erdőkert, gabona termőterület helyezkedhet el.

Mint egy ligetes erdő

A permakultúrás rendszer nemcsak termesztési tér, de lakást, élőhelyet, energiát és alapanyagot, kultúrát és alkotási lehetőséget is nyújt a kertész számára. Sok fajjal dolgozik, amelyeket úgy válogat és társít, hogy közöttük élő, hasznos kapcsolat alakuljon ki, ami segíti együttműködésüket, és ezen keresztül növeli a produktivitást. Ha összehasonlítjuk egy permakultúrás gazdaság és egy biogazdaság szerkezetét, azt látjuk, hogy a biogazdaság rendezettebbnek látszik, a permakultúrás rendszer szerkezetében követi a természetes ökoszisztéma adott klímazónára jellemző szerkezetét, és a domborzati és terepadottságokat is kihasználja a mikroklíma alakításában. Ezért inkább egy természetes ligetes erdő megjelenését tükrözi.

A teret nemcsak horizontálisan, de vertikálisan is hasznosítja, így például az erdőkertben hét szintet különböztetünk meg. A termesztési tér kitágul és több szinten is működik egyszerre. Ennek legjobb példája az erdőkert vagy élelmiszererdő, amelyben a fás kultúrák dominálnak: termő bokrok, gyümölcsfák és erdei fák tervszerűen, kedvező társításban, funkcionális kapcsolatban elhelyezve lágy szárú egynyári és évelő fajokkal.

Sokan a biokertészkedés után indulnak a permakultúrás kertészkedés irányába.

A gyakran kedvezőtlen talajadottságokat nagy mennyiségű szerves anyag és az okszerű kapcsolatban vegyesen ültetett növények feljavítják, aminek következtében a talaj szerkezete és biológiai aktivitása javul. Az esővíz megfogásához vízgyűjtők, árkok, tartályok és a mulcsozás is nagyban hozzájárul. Termő gyümölcsfákkal, héjas gyümölcsökkel, bogyósokkal érdemes a kertet gazdagítani, ami egy kisebb erdőkert kialakításában játszhat szerepet. A permakultúrát nem szabályozza rendelet, mint az ökológiai gazdálkodást az Európai Unióban, azonban a korábban megismert etikai és tervezési alapelvek vezetik a tervezőt és a gazdálkodót a megvalósításban.

Mindent hasznosít és minden mindennel összefügg, a tervezett kapcsolatokon kívül a rendszer belső fejlődése során új struktúrák és új kapcsolatok alakulnak, átalakulnak, növelve a rendszer stabilitását és a produktivitását, folyamatosan alkalmazkodva a változó külső és belső feltételekhez.