A spanyol forró csokoládé felhasználása eltér a nálunk megszokottól: ital helyett ugyanis valójában egy mártogatáshoz használt szószként fogyasztják – írja a tastingtable.com.
Ehhez pedig a miénktől eltérő elkészítési mód szükséges. A spanyol forró csokoládé elkészítése során enyhén édes tejcsokoládét vagy étcsokoládét olvasztanak zsíros tejbe. Ehhez cukrot valamint kevés kukoricakeményítőt adnak, hogy a forró csokoládénak sűrű, már-már pudingszerű állaga legyen.
Churros, azaz spanyol fánk
Spanyolországban járva minden sarkon churrost kínáló utcai árusba botlunk. De nem csak „street foodként” népszerű, majdnem az összes vendéglátóhely desszertlapján is megtalálható.
Úgy tartják, eredetileg pásztorok étke volt a finomság, akik hosszas hegyi munkájuk során ezzel helyettesítették a friss pékárut. A churros elnevezés is innen ered, egy Spanyolországban korábban igen elterjedt birkafajta után kapta a nevét.
Háborúk hozadéka
A forró csokoládé és a fánk kombinációja a spanyol térhódítás idején született, különböző kultúrák fúziójából.
A churros már azelőtt széles körben népszerűvé vált, hogy Cortez meghódította volna az Újvilágot.
Az őslakosok pedig a spanyolok révén ismerkedtek meg a cukorral és a churros-szal.
Később, a 17. században kezdtek cukrot adni a kakaóhoz és kialakítani az állagot, mely megegyezik a mai spanyol forró csokoládéval. Ezzel egy időben indult az európai csokoládé manufaktúrák térhódítása is.
Így már érthető, miért is olyan híres a churros-forró csokoládé kombinációja Spanyolországban éppúgy, mint Latin-Amerikában. Mindkét kultúra hozzáadott egy-egy olyan egyedi csavart, mely által végül létrejött a tökéletes páros.
