Évszázadok óta termesztett növény a cikória, különböző változatokban használják, de mindegyik a hazánkban is őshonos katángkóró rokona. Pótkávét a gyökeréből készítenek, erre a Chicorium intybus ssp. sativum alkalmas, míg a leveléért, illetve a hajtásáért nevelt növényeket további csoportokra osztják.

A hajtatott cikória segíti az emésztést, sok ásványi sót, emészthető rostokat, kalciumot, foszfort, vasat, cinket, B-,C- és K-vitamint tartalmaz. A benne található inulin kedvező hatású a bélflórára, szabályozza a vércukorszintet és segíti a zsírbontást. Sokféleképpen elkészíthetjük ezt a különleges ízű zöldségfélét.

Hosszúkás, szeldelt, enyhén fogazott hegyű levelei rozettaszerűen fejlődnek, a pitypanglevélhez hasonlítanak, hosszuk elérheti a 35 cm-t. Virágszára egy méter magasra nő és 3-4 cm-es, mutatós kék fészkes virágok nyílnak rajta júniustól szeptemberig. Magján nincs olyan repítőkészülék, mint a pitypangon, sokáig megőrzi csírázóképességét.

Tekintettel arra, hogy egy erős gyomnövénnyel áll rokonságban, nem meglepő, hogy könnyen termeszthető és alig van betegsége, kártevője.

Először a hajtatásra alkalmas karógyökér megtermesztése a feladat. Ahhoz, hogy erős, nem elágazó és mélyre hatoló gyökeret fejlesszen, mélyen fellazított, laza vagy legföljebb középkötött, morzsalékos talajra van szükség. Vetés előtt elég komposztot keverni a talajba, nitrogénre általában nincs szükség, mert az csak a levélnövekedést serkentené, elvonva az energiát a gyökér fejlődésétől. A tavaszi fagyok elmúltával vethetjük nyár elejéig.

Érdemes olyan helyet keresni a számára, ahol délután már félárnyékos a terület, mert a nyári hőség gátolja a fejlődését.

Fajtától függően 40-60 cm sortávolságra és 10-15 cm tőtávolságra, 1-2 cm mélyre vessük a magokat. Érdemes többet vetni, hogy a sorban kiválaszthassuk az erősebb töveket, a többit egyeljük ki. Gyorsan csírázik, hamar tudunk válogatni a kikelt növények közt. A zavartalan fejlődéshez egyenletes vízellátásra van szüksége, ezért a sorokat érdemes mulccsal, szalmával takarni. Inkább ritkábban és nagy vízadagokkal öntözzük, mert ha csak a fölső talajréteget tartjuk nedvesen, a gyökér is a felszínhez közel marad.

Ősszel, szeptember-októberben szedjük fel a gyökereket. Akkor érik el a kellő fejlettséget, ha a talajszintnél legalább 3-4 cm az átmérőjük. Óvatosan, ásóvillával emeljük ki a gyökereket, hogy ne sérüljenek, mert akkor nem alkalmasak hajtatásra. Ezek sem vesznek kárba, cikóriakávé készítésére még alkalmasak. Tisztítsuk meg a földtől, vágjuk le az elágazó gyökérszálakat és a levélkoronát is úgy, hogy 2-3 cm maradjon belőle.

Ezután válogassuk és vastagság szerint osztályozzuk a gyökereket, hogy egyenletes növekedésű legyen az állomány.

Legegyszerűbb nagy, körülbelül 20 literes konténerben, vödörben hajtatni, ehhez félig töltsük meg a vödröt komposzt és homok egy-egy arányú keverékével, locsoljuk be, és szorosan állítsuk bele a gyökereket, majd töltsük föl az egészet a földkeverékkel. Fekete fóliával takarjuk le a vödröt és ügyeljünk rá, hogy nem érheti fény a fejlődő hajtást, mert akkor keserű lesz. A fóliatakarással a nedvességet is jobban megőrizzük a termesztőközegben.

Hajtatásra 10-20 °C-os helyiség alkalmas. Általában 20 °C körüli hőmérsékleten 3-4 hét után szedhető a termés, amikor a hajtások teljesen kifejlődtek, de még nem nyíltak szét. Emeljük ki a gyökereket és vágjuk le róluk a hajtást egy kevés gyökérrészt meghagyva, hogy összetartsa a leveleket. Egy jól fejlett hajtás súlya 80-150 gramm. Lehetőleg szedés után se érje fény.