Az asztali só a föld alatt található lelőhelyekről származik. Miután kibányászták, gyárakban alakítják finom kristályokká, hogy könnyen el tudjon keveredni az ételekkel. Főként nátrium-klorid alkotja, de tartalmaz például magnéziumot, a kalciumot vagy a káliumot is. Ezeket azonban a feldolgozás során eltávolíthatják belőle. Sok közönséges asztali sót bizonyos adalékanyagokkal látnak el, hogy elkerüljék az összecsomósodást, és jóddal dúsítják, ami kiemelten fontos a pajzsmirigy hormontermeléséhez.
Néhány népszerű tengeri só Franciaország és az Egyesült Királyság régióiból érkezik, a szemcsék nagyobbak, és az íze nem olyan éles. Ennek a sófajtának a használata a típusától és a textúrájától függ. A pelyhes, puha szemcsék befejező sóként használhatók, a finomabb őrlésű típus főzéshez vagy sütéshez használható.
Fennáll a kérdés: egészségesebb-e az egyik, mint a másik? Egyesek úgy vélik, hogy a tengeri só egészségesebb, mert tartalmaz ásványi sókat, viszont ne felejtsük el, hogy nincs benne jód.
Egy teáskanálnyi asztali sóban 2300 milligramm nátrium található. A tengeri só kristályai nagyobbak, így kevesebb kristály tesz ki egy teáskanálnyi mennyiséget – emiatt hiszik sokan azt, hogy kevesebb benne a nátrium.
A nátriumra szüksége van az emberi szervezetnek, ezért nem szabad teljesen kiiktatnia táplálkozásból. Segít a vérnyomás szabályozásában, valamint az idegek és izmok megfelelő működésében is. Emellett a sejtfunkciók és a vér savegyensúlyának szabályozásához is nátrium szükséges.
Figyeljünk a mennyiségre, mivel a túl sok nátrium folyadékvesztéshez és szívbetegséghez vezethet, illetve nagyban hozzájárulhat a magas vérnyomás kialakulásához is.
