A láptalajok tőzegeiből nyerhető huminanyagok (huminsavak, fulvosavak, szapropellek) csodaszernek számítanak a humán- és állatgyógyászatban. Az állattartásban főként takarmánypremixekben alkalmazzák, mert növeli az állatok immunitását, súlygyarapodását. A kertészeti termesztésben növekedésserkentő (a termesztési időt rövidíti), a szántókon pedig a humuszhiányt, a talaj szerkezetét „orvosolja”. Cikksorozatunkban a Balaton környéki láptalajrégiók, kiemelten a kis-balatoni láptalajok és a hévízi „gyógytó” kialakulását, a gyógyhatás földtani, talajtani eredetét és hosszú távú védelmét mutatjuk be.

A Kis-Balaton láptalajai a geomorfológiai és természetföldrajzi tájbeosztás szerint a Dunántúli-dombság nagytájon belül, a Zalai-dombság területén helyezkednek el. A kontinentális erdős-sztyepp síkság (szabályozott árterek) kategóriában, a típusos láp- és tőzegterületekhez tartoznak és észak-déli irányban húzódó, három nagyobb medencerészre tagolódnak. A láptalajok földrajzi és geomorfológiai tagolódását az 1. ábra szemlélteti.

Hossza körülbelül 32 kilométer, átlagos szélessége pedig mintegy 3 kilométer.

A nyugati oldalmedence a tulajdonképpeni (szorosan vett) Zala-völgy, amelynek mintegy 18 kilométeres szakasza tőzegterület, és Hídvégnél egy keskeny „láptorokban” a Zala mentén csatlakozik a főmedencéhez.