A hévízi gyógygiszap kialakulása
A Kis-Balaton – amelynek Hévízi-öblözetében a Hévízi-tó elhelyezkedik – a legnagyobb és legmélyebb láptalaj-komplexuma Magyarországnak és Közép-Európának. Mély szelvényeiben a fúrások során itt érezhettük legintenzívebben a záptojás szagú „mocsárgázt” (kénhidrogént), ami a lápfenék, illetve a láptalajok alján levő szerves, tőzeges iszapokban, tőzegekben anaerob baktériumokkal, szervesanyag-lebontással (táplálkozással) keletkezik. (A kénhidrogén a kéntartalmú szénvegyületek, illetve fehérjék lebomlása, rothadása során keletkezik.) A mocsárgáz 50-70 százalékban metánból áll, a többi része vízgőz és kénhidrogén. Hő hatására elemeire bomlik, vizes oldatában a levegő oxigénjéből oxidálódik és elemi kén keletkezik, amelynek – a vázolt folyamatnak is – alapvető szerepe van a tó vízével és iszapjával való gyógyításban. A tó a vele határos láptalaj tőzegéből nyeri a finom szemcsés, finom iszapos, kolloidális, szapropeles, a tóban lebegő, leülepedő folyamatos szervesanyag-utánpótlását.
A huminanyagok keveredése már a tó forrásbarlangjában megkezdődik, a leülepedéssel keletkező iszappad anyagának a magas hőfokú termálvízzel történő hevítésével és a belső áramlás folyamatával. (Az úgynevezett mélységi áramlási rendszerű karsztforrás vízhozama, vízminősége, vízhőmérséklete állandó marad, ha antropogén hatások nem érik.)

A kéntartalom részben a termálvízből, nagyobb részben a Hévízi-öblözet tőzegéből származik, amit a vízben levő baktériumok aktiválnak (a tó vize úgynevezett redukált kéntartalmat nyer).
Ez elősegíti a sokféle humán- és állatgyógyászati felhasználásukat. A Hévízi-öblözet tőzegének kémiai és huminanyag-vizsgálati eredményeit a táblázat ismerteti.
A „gyógytó” alján alakul ki az a gyógyiszap, amely a termálvíz ásványi, kémiai anyagait is koncentrálja, így alakul ki természetes módon a „hévízi gyógyiszap”, amelyet a közeli kitermelőhelyről származó tőzegből üzemszerűen is előállítanak. A Hévízi-tó termálvize és iszapja hungarikum; Európa legnagyobb biológiailag és kémiailag aktív természetes gyógytavát képezi.
A részletes fúrásos kutatás eredményeként megállapíthatók és lehatárolhatók a tavat környező, a huminanyagokat szolgáltató láptalajok még meglevő és a már megsemmisült területsávjai: a tó tőzeges védőpillér övezetei, amelyek az 5. ábrán láthatók. A tó közvetlen, szigorúan védendő belső A-jelű védőpillér sávjában a tőzeg átlagvastagsága 1,34 méter, a lápföldé 0,45 méter. A tónak és a vele határos védőpillér-területnek sajátos képződménye az úgynevezett tőzegsár, humusziszap, tőzeges iszap. A tóba beáramló, lebegő, leülepedő humusziszap (huminanyagok) közvetítő közege a „föld árja”, a talajvíz, ezért a huminanyag utánpótlását szolgáltató tőzegréteg-összlet vízutánpótlásáról, -telítettségéről folyamatosan gondoskodni kell!
A belső védőpillér-terület folytatása a külső B-jelű védőpillér tőzegterülete; a tőzeg átlagvastagsága 2,25 méter, a lápföldé 0,40 méter. Extenzív talajhasználattal, a talajvíz állandó felszín közelben tartásával lehet a tőzeget hosszú távon is megőrizni. A C-jelű talajsávon már csak lápföldet találunk, mert a tőzeg megsemmisült, illetve lápfölddé alakult át.
A lápföldes sáv határát és a MÁFI 1946-ban megállapított tőzeghatár között levő talajsávot, ahol már a lápföld is átalakult (rétitalaj-képződés) D-vel jelöltük.
(A felhasznált irodalom a szerzőnél megtekinthető.)
Ez is érdekelheti: