0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. február 17.

A láptalajok gyógyítanak is (II.)

Cikksorozatunkban a Balaton környéki láptalajrégiókat mutatjuk be. Ezúttal a kis-balatoni láptalajok földrajzi, geomorfológiai tagolódásáról lesz szó.

A hévízi gyógygiszap kialakulása

A Kis-Balaton – amelynek Hévízi-öblözetében a Hévízi-tó elhelyezkedik – a legnagyobb és legmélyebb láptalaj-komplexuma Magyarországnak és Közép-Európának. Mély szelvényeiben a fúrások során itt érezhettük legintenzívebben a záptojás szagú „mocsárgázt” (kénhidrogént), ami a lápfenék, illetve a láptalajok alján levő szerves, tőzeges iszapokban, tőzegekben anaerob baktériumokkal, szervesanyag-lebontással (táplálkozással) keletkezik. (A kénhidrogén a kéntartalmú szénvegyületek, illetve fehérjék lebomlása, rothadása során keletkezik.) A mocsárgáz 50-70 százalékban metánból áll, a többi része vízgőz és kénhidrogén. Hő hatására elemeire bomlik, vizes oldatában a levegő oxigénjéből oxidálódik és elemi kén keletkezik, amelynek – a vázolt folyamatnak is – alapvető szerepe van a tó vízével és iszapjával való gyógyításban. A tó a vele határos láptalaj tőzegéből nyeri a finom szemcsés, finom iszapos, kolloidális, szapropeles, a tóban lebegő, leülepedő folyamatos szervesanyag-utánpótlását.

A huminanyagok keveredése már a tó forrásbarlangjában megkezdődik, a leülepedéssel keletkező iszappad anyagának a magas hőfokú termálvízzel történő hevítésével és a belső áramlás folyamatával. (Az úgynevezett mélységi áramlási rendszerű karsztforrás vízhozama, vízminősége, vízhőmérséklete állandó marad, ha antropogén hatások nem érik.)

5. ábra: A Hévízi-öblözet láptalajainak helyzetfeltáró kutatási térképe. A – a Tó közvetlen, belső vízvédelmi, tőzeg-védőpillérterülete, B – a fokozottan védett külső, még tőzeges védőpillérterülete, C – feltételesen védett külső, már csak lápföldes talajövezete, D – átalakult (megsemmisült tőzeg-) terület (réti talaj övezet), KF – kutató fúrás, vékony „izovonalak”: tőzegvastagságok, vastag szaggatott vonal: 1946-ban megállapított tőzeghatár

A kéntartalom részben a termálvízből, nagyobb részben a Hévízi-öblözet tőzegéből származik, amit a vízben levő baktériumok aktiválnak (a tó vize úgynevezett redukált kéntartalmat nyer).

A kis-balatoni, illetve a tóval határos tőzegek sajátossága az is, hogy az uralkodó elterjedési, képződési övezet déli határán; a klímaváltozás, a szakaszos tőzegképződés és melegebb éghajlat eredményeként képződtek, ezért huminanyagokban jobban feldúsultak, mint az észak-európai övezet tőzegei.

Ez elősegíti a sokféle humán- és állatgyógyászati felhasználásukat. A Hévízi-öblözet tőzegének kémiai és huminanyag-vizsgálati eredményeit a táblázat ismerteti.

A „gyógytó” alján alakul ki az a gyógyiszap, amely a termálvíz ásványi, kémiai anyagait is koncentrálja, így alakul ki természetes módon a „hévízi gyógyiszap”, amelyet a közeli kitermelőhelyről származó tőzegből üzemszerűen is előállítanak. A Hévízi-tó termálvize és iszapja hungarikum; Európa legnagyobb biológiailag és kémiailag aktív természetes gyógytavát képezi.

A részletes fúrásos kutatás eredményeként megállapíthatók és lehatárolhatók a tavat környező, a huminanyagokat szolgáltató láptalajok még meglevő és a már megsemmisült területsávjai: a tó tőzeges védőpillér övezetei, amelyek az 5. ábrán láthatók. A tó közvetlen, szigorúan védendő belső A-jelű védőpillér sávjában a tőzeg átlagvastagsága 1,34 méter, a lápföldé 0,45 méter. A tónak és a vele határos védőpillér-területnek sajátos képződménye az úgynevezett tőzegsár, humusziszap, tőzeges iszap. A tóba beáramló, lebegő, leülepedő humusziszap (huminanyagok) közvetítő közege a „föld árja”, a talajvíz, ezért a huminanyag utánpótlását szolgáltató tőzegréteg-összlet vízutánpótlásáról, -telítettségéről folyamatosan gondoskodni kell!

A tóval határosan felázó, fellazuló, vízzel telített láptalaj tőzegréteg-összlete biztosítja a tó huminanyagokkal való folyamatos utánpótlását.

A belső védőpillér-terület folytatása a külső B-jelű védőpillér tőzegterülete; a tőzeg átlagvastagsága 2,25 méter, a lápföldé 0,40 méter. Extenzív talajhasználattal, a talajvíz állandó felszín közelben tartásával lehet a tőzeget hosszú távon is megőrizni. A C-jelű talajsávon már csak lápföldet találunk, mert a tőzeg megsemmisült, illetve lápfölddé alakult át.

A lápföldes sáv határát és a MÁFI 1946-ban megállapított tőzeghatár között levő talajsávot, ahol már a lápföld is átalakult (rétitalaj-képződés) D-vel jelöltük.

(A felhasznált irodalom a szerzőnél megtekinthető.)

Ez is érdekelheti:

A láptalajok gyógyítanak is (I.)

A víz tudja a dolgát

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: