A watussi távoli ősei között már szó volt az indiai zeburól (Bos Indicus). Miután a világ szarvasmarha-állományának nagyobb része a hőtűrő zebu, kézenfekvő lett volna a zebuval való keresztezés.
– Valóban, így könnyű dolgunk lett volna, csakhogy Indiában, ahol szent állatként tisztelik a szarvasmarhát, a marhahús éves fogyasztása nem éri el fejenként az egy kilogrammot sem, ezért a bos indicus szarvasmarha húsának az ízminőségére ők soha nem tenyésztettek.
A bos indicus-szal ugyanis belevittek egy rossz ízt a szarvasmarha húsába. Mi azonban ügyelünk arra, hogy az indiai alfajt ne vigyük be az új hőtűrő fajtánkba. A senepolt pedig azért vontuk be a keresztezésbe, mert a hőtűrése mellett testalakulásában is hasonlít a modern európai húsmarhafajtákra, és mert szarvatlan.
Elvárások az új fajtával szemben
A martonvásári programban a keresztezések eredményeként születő egyedek akkor lesznek egy új szarvasmarhafajta egyedei, ha tulajdonságaikban bizonyítottan különböznek más, illetve a kiinduló fajták tulajdonságaitól.
– Magyarországon az állattenyésztési törvény szerint akkor jegyezhető be új szarvasmarhafajta, ha abban bizonyítottan új genetikai tulajdonságokkal rendelkező egyedek vannak, és van belőle legalább 100 darab tehén.
– Világszerte törekvés, hogy genetikailag távolítsuk el a szarvat szarvasmarhákról, legyen szó tej- vagy húshasznú fajtáról. Ez egyrészt tenyésztésbiztonsági, tehát munkavédelmi szempontból fontos, másrészt a sűrűn tartott állatoknak a hierarchiai rangsor kialakítása során létrejövő vetekedésükből eredő sérülések elkerülése végett kívánatos dolog, hogy szarvatlan legyen a szarvasmarha.
