Május végétől és júniusban a termést a mogyoróormányos károsítja. A legismertebb tünet a kifejlett mogyorón megjelenő 2-3 mm átmérőjű, kör alakú lyuk. Károsítása nyomán a szüret idején gyakran csak üres, mag nélküli termést találunk, aminek belsejében barna rágcsálék és a lárva ürüléke található.

A 5-7 mm-es lábatlan, görbült testű kukac a mogyorótermés belsejében él és annak nagyobb részét elfogyasztja. A kifejlődött lárva 2-3 mm-es kör alakú nyíláson keresztül távozik a talajba, ahol 10-20 cm mélyen, gubóban telel át. Bábozódás után májusban jelennek meg az első bogarak, amelyek előjövetele, tojásrakása általában június végéig is elhúzódhat. Ezért júniusban 1-2 alkalommal kell védekeznünk a kártevő ellen a termés megóvása érdekében. Régebben a hajnali órákban a megdermedt bogarakat lerázták és összegyűjtötték a mogyoróbokrok alá terített ponyvába, majd elpusztították őket. Az idő előtt lehullott és a mogyoróormányos lárvájával fertőzött termések rendszeres összeszedésével és megsemmisítésével is mérsékelhetjük a következő évi kárt.

A mogyoró moníliás megbetegedése termésrothadást és korai terméshullást okoz. A terméskezdemények megjelenésétől kezdve várható a betegség fellépése, a termés leggyakrabban május végétől július elejéig fertőződik. A kopáncs alatt a zsenge makkon barnulás jelenik meg, ami később az egész makkra kiterjed. A barnulások leggyakrabban a sebzések (mogyoróormányos táplálkozása, tojásrakása) vagy szúrásnyomok körül alakulnak ki. A sebeken keresztül csírázó kórokozó gyorsan szétterjed a termés belső szöveteibe, a magbél barnul, aszalódik, a termés mumifikálódik és lehull. Csapadékos időben a makk felületén okkersárga szrómák (tömör hifaképződmények) keletkeznek.

A betegség ellen hatásosan védekezhetünk mechanikai (a fertőzött termések összegyűjtése) és kémiai (terméskötödés utáni gombaölő szeres kezelések, a mogyoróormányos elleni védekezés) módszerek együttes alkalmazásával.