A botrítiszes betegség termésrothadást és -hullást eredményez. Gyakorisága és jelentősége kisebb, mint a moníliás betegségé. Csapadékos időben a fertőzés következtében a fiatal termések barnulnak, besüppednek, a zsenge növényi részek, a kibomló rügyek hervadnak, barnulnak. Végül a kocsány is fokozatosan elbarnul, elvékonyodik és elhal, a mumifikálódott termések, terméscsoportok a talajra hullanak.

A kórokozó a talajra hullott, mumifikálódott termésekben és a rügyekben telel át. A zsenge termések sebzéseken keresztül fertőződnek, a gomba a termések érintkezésénél tovább terjed. A spórákat az eső és a szél terjeszti. A mogyoróormányos elleni védekezés segít visszaszorítani a betegséget. Rendszeres botrítiszfertőzés esetén, a terméskötődés után legalább két alkalommal gombaölő szerrel kezeljük a mogyoróbokrokat. Fontos még a fertőzött termésmaradványok rendszeres összegyűjtése, megsemmisítése.

A mogyoró barna levélfoltosságáért felelős gombák barna nekrotikus foltokat okoznak a leveleken. A kórokozók a lehullott levelekben telelnek át, tavasszal a fakadó leveleket fertőzik az ivartalan szaporítóképleteik, a konídiumok. Szükség esetén gombaölő szeres kezelés alkalmazható a betegség ellen.

A nyár második felében a mogyoróbokrokat a gyertyán- és a mogyoró-takácsatka (Eotetranychus carpini és Eotetranychus coryli), valamint a lisztharmat veszélyezteti. A takácsatkák kártételére jellemző sárgás szívásfoltok kezdetben csak a hajtások alsó leveleire és az erek környékére, később a teljes lombozatra kiterjednek. Országszerte gyakori fajok. Elszaporodásuk súlyos lombveszteséggel jár. Évente 4-6 nemzedékük fejlődik és a kifejlett nőstények telelnek át a kéregrepedésekben és a növényi maradványok között. A kártevők ellen engedélyezett növényvédő szer jelenleg nincs, azonban a lárvák kelése idején más gyümölcskultúrákban használt speciális atkaölő szerekkel a kártevő egyedszáma a mogyoróban is csökkenthető.