Bakhátas gyökérzöldség-termesztésben a bakhátak magassága és szélessége nagyban függ a talaj típusától. Homoktalajon nehéz meredek falú, magas, karcsú bakhátakat készíteni és megtartani, míg kötött talajon könnyebb.

A széles sortávolság a bakhátak távolságától függ, amit a bakhát-kialakítás lehetőségei határoznak meg: két szomszédos bakhát koronaszélének távolsága általában 50-60 cm.

A növényelrendezés speciális esetei ma már egyre inkább különlegességnek számítanak, és leginkább a természetközelibb szemléletű kertészeknél találkozhatunk velük. Ezeknek a módszereknek a jobb (egy időben többszörös) helykihasználás, egy időben kettős területkihasználás, vagy a növények egymásra gyakorolt kedvező hatása miatt lehet létjogosultsága.

A kulisszás vetésnél szintén a kukorica a leggyakoribb elem: szélfogóként használják például uborka vagy bokorbab termesztésnél úgy, hogy néhány uborka vagy babsor után 3-4 sor kukorica következik. A széltörő hatással együtt egyébként a kukorica segíti a társnövények számára kedvező mikroklíma kialakulását is. Különösen előnyös ez a zöldbabnál, ahol a virágzás idején a szél szárító hatása miatt egyébként elmaradhat a kötődés. Két különböző tenyészidejű faj egyazon területre vetésére is van régi hagyományokkal rendelkező példa. Ilyen, amikor köztes sorok kialakításával a salátasorok között retket nevelünk – a gyorsan fejlődő hónapos retek szedhetővé fejlődik még azelőtt, mint a salátalevelek lefednék a területet. A gyors kelésű és fejlődésű hónapos retek egyébként sorjelző növényként is használható. A viszonylag lassan csírázó sárgarépa vagy petrezselyem soraiba vethetjük, azokkal egy időben a retket, így gyomláláskor látjuk majd, hol kell lennie a soroknak, és a retek sokszor szinte teljes méretre fejlődik, mire a másik faj növénykéi előbújnak. Az ökológiai szemléletű termesztésben több, tudományosan igazolt példa is van növénytársítások kedvező hatására növényvédelmi szempontok miatt is.