A teljes időszakon ez összességében közepesen erős, –0,5-ös korrelációt eredményez. Ha a többi gyümölcsfát (meggy, szilva, őszibarack, kajszi, körte, cseresznye) nézzük (1. ábra lent), akkor az alkalmazott definíció szerint az adott évben az alma virágzásánál korábbi kritikus időszakot tekintünk. Ilyenkor még nagyobb a valószínűsége, hogy a fagyok vissza-visszatérnek pár napra. Például 2012-ben több napon is nagyobb területet érintettek a fagyok a virágzáskor, ennek következtében az almán kívüli több gyümölcsfaj rekord alacsony terméshozamot adott. Emellett az utóbbi három év (2020, 2021, 2022) hidegebb tavaszai is számottevően csökkentették ezen gyümölcsfák termését. Itt összességében erősebb, –0,6-os korrelációs kapcsolatot találtunk, és a fagyok különösen a korán virágzó kajszit és őszibarackot befolyásolták.

Elsőként azt néztük meg, hogy a kritikus tavaszi hetekben hogyan változott a fagyok gyakorisága a legutóbbi húsz évben a múlthoz (1971–1990-hez) képest. Továbbá amellett, hogy húsz év alatt hány évben fordult elő virágzás körüli fagy, azt is vizsgáltuk, hogy ezen években átlagosan hány napon volt fagy egy adott területen.

Az alma virágzásakor a fagyos évek gyakorisága (2. ábra felső sor) a legtöbb területen csökkent, ugyanakkor az Ipoly völgyében és északkeleten nőtt. A többi gyümölcs esetében az ország legnagyobb részén szintén csökkent a fagyos évek száma a kritikus időszakban, míg a Kiskunság déli részén gyengén nőtt.

Átrendezheti a magyar almatérképet

A jövőben – miközben a tavaszi fagyok gyakorisága is csökken – a jelentősen korábban induló vegetációs időszak miatt a virágzás is jóval hamarabb kezdődik. Vajon az ekkor előforduló fagyok gyakorisága várhatóan nő vagy csökken? Ehhez három, egymástól jelentősen különböző jövőképet vizsgáltunk.

1. RCP 2.6: azonnali kibocsátás-csökkentéssel a legzöldebb jövőt feltételezi, és a párizsi klímacélok teljesülését, vagyis az ipari forradalomhoz képest legfeljebb 2 °C-os globális felmelegedést;

2. RCP 4.5: közepesen optimista forgatókönyv, amely szerint 2040-től kezdjük meg globális szinten az antropogén kibocsátás-csökkentést;

3. RCP 8.5: pesszimista forgatókönyv, amely az eddigi üvegházgáz-kibocsátási trendek folytatódását jelenti, azaz 2100-ig nem is kezdünk jelentős kibocsátás-csökkentésbe.

A 3. ábrán láthatjuk, hogy az alma virágzása körüli fagyveszélyes évek gyakorisága a jelenlegi termőterületeken a század közepéig csak enyhén fog változni. Jelentősebb a térbeli bizonytalanság, azaz csökkenés és növekedés is valószínű, hiszen a kibocsátás-csökkentés hatását eltolva, csak nagyjából húsz év múlva érzékelhetjük.

Ugyanakkor, ha a pesszimista forgatókönyvet követi az emberiség, a század végére a jelenleginek akár a duplájára is nőhet a fagyveszélyes évek száma, különösen a Dunántúlon és a Nyírség déli részén.