Itthon csak a hús, pedig…
Jaco Strijdom és édesapja Pieter Strijdom Dél-Afrikából érkezett Hajdúnánásra. Ők a strucc piaci helyzetével foglalkoznak Európában. Náluk ez 1994-ben indult meg, és több millió eurós üzletté fejlődött fel, akkor főleg húst exportáltak az öreg kontinensre. Amikor a madárinfluenza felütötte a fejét, akkor az is eldőlt, hogy azt követően Európába a jövőben soha többé nem fog dél-afrikai strucchús eljutni. A közel 20 millió eurós addigi export-import 112 500 állat tartásából származott.
Az előadók szinte minden második mondatukat azzal fejezték be, hogy a strucctartók fogjanak össze, mert különben nincs esélyük a sikerre, azért választási lehetőségeket is felvillantottak. Ennek a jószágnak a tartásánál a háromlábon állás a járható út, és ebből az egyik a húselőállítás, nálunk sajnálatos módon ez az egyetlen lehetőség. A másik kettő a bőr és a toll, viszont ez kiemelten nagy szakértelmet igényel. A dél-afrikaiaknál pillanatnyilag az első lábat a struccbőr előállítása, nemesítése és értékesítése jelenti. Dél-Afrikában egy darab struccbőr ára 150 euró, Magyarországon egy darabért 10 eurót adnak. A második láb a tolltermelés, 2018-ban 5 millió euró értékben vittek piacra portörlésre és divatipari célokra alkalmas strucctollakat. Strucconként 100-300 eurónyi tollat szedhetünk le, ha megfelelően tépjük, és hozzáértő módon vágjuk le az állatokat. Így az összegzett bevétel a bőrért 150 euró, a tollért 150 euró, 5 euró a lábszárért, 5 euró a belsőségekért, és hát ott van még 150 euró a strucchúsért. Ők Japánba értékesítették a strucctermékeiket úgy, hogy közben Dél-Afrikában két egyesület működött. Természetesen – afféle magyar módra – ők is egymás alá ígértek, aminek hatására a bőr és a toll ára zuhanni kezdett. Erre leültek, összefogtak és meghatározták, hogy a két egyesület által termelt struccnak csak a felére van szükség, így viszont az árak megkétszereződtek.
A krokodilbőr után minőségben a struccbőr következik, Japánban rendkívül közkedvelt, mert táskákat gyártanak belőle. Tokióban egy Gucci márkájú struccbőrből készült táskáért 100 millió jent kérnek el. Amióta nem a húsáért, hanem főként a bőréért és a tolláért tartják a struccot, egyre jobb árbevételt ad ez az ágazat. Négyzetlábanként (1 láb kb. 32 cm) a nyers struccbőrt 600 dollárért árulják. Érteni kell még a bőr cserzéséhez, hogy a zsírt 100 százalékban eltávolítsák belőle. A struccok takarmányozása ugyancsak hozzáértést követel. Amíg az állatok 1-4 hónapos kor között vannak, addig darabonként 40 kilogramm takarmány szükséges, a 4-12 hónapos madarak egyenként 700 kilogramm takarmányt fogyasztanak el. Az a céljuk, hogy a carcass körülbelül 45 kilogrammra nőjön meg, az egyes fajták között, amelyek eltérő színt mutatnak, akár 25-30 százalékos húskihozatali különbség is mutatkozik.
A 40-60 tojásnak a 80 százaléka termékeny, és annak a 75 százaléka kel ki, így egy tojó után évente 24 vágóállattal számolhatunk. Egy 40 kilogrammos carcassról 26 kiló tiszta színhúst fejthetünk le, így kiszámítható, hogy az 624 kilogramm, tehát sokkal több, mint amit egy szarvasmarhával 1 év alatt elő lehet állítani.
Ez is érdekelheti:
