Ha van kiskertünk vagy legalább egy-két magaságyásunk, fokozhatjuk étkezésünk változatossági mutatóját. Másképpen megfogalmazva olyasmiket ehetünk, amikhez egyébként szinte soha sem juthatnánk hozzá. Nézzünk is néhány példát azokra a gumós növényekre, amiket nem találunk meg a multik zöldség osztályán, de még termelői piacokon sem könnyű beléjük botlani.

Gumós tisztesfű, kínai articsóka (Stachys affinis)

Apró „gumócskái” úgy néznek ki, mint a dundi lárvák, ez talán nem a legbizalomgerjesztőbb jellemzés, de úgy is mindenki erre gondol, mikor meglátja. Vagy nem? Ha legyőzzük viszolygásunkat, rájövünk, hogy egyébként kellemes ízűek, nem izegnek-mozognak és nem másznak el a tányérunkról. Fogyaszthatók nyersen, főzve, sütve és fermentálhatók is. Tavasszal szaporítható rizómákkal, tarackolósan terjed.

Gumós sarkantyúka (Tropaeolum tuberosum)

A kerti sarkantyúkához hasonlóan minden része (levél, virág, terméstok) ehető, viszont ő bónuszképpen még gumót is növeszt, ami nyersen és főzve is fogyasztható.   Termesztése viszonylag könnyű. Szeret sokat futni, ehhez kell neki megfelelő körülményeket biztosítani. Ha nincs lehetőségünk támrendszerre futtatni, lehet hagyni, hogy a talajon kússzon-másszon. A tavaszi fagyok után tegyük tápanyagdús, nem túl száraz talajba, 5-7 cm mélyre. Nyáron elmászkál magában, és ha kap elég vizet, dús levéltengerrel borítja a talajt vagy a futtatót. Virágokat csak ősszel hoz, de azok legalább ehetők és még finomak is.  Az első fagypont körüli éjszakákat még elviseli, de utána már nem érdemes sokáig várni a felszedésével. Hideg helyen kell tárolni.

Gumós madársóska (Oxalis tuberosa, becenevén Oca)

Ahogy latin keresztneve sejteti -a nálunk ismert madársóskákkal ellentétben- jelentős gumóval rendelkezik. Őshazája az Andok, ahol különösen nagy jelentőségre tett szert, mivel 4000 méter felett is képes élni és teremni, nem úgy, mint a burgonya. A keményítőben gazdag gumó többféle színben létezik, és ennek megfelelően az ízük is más és más, van köztük gyümölcsösebb, édeskésebb, semlegesebb, gesztenyére emlékeztető, zellerízű és savanykás is. Tápanyagtartalma jelentős, A-, B1-, B2-, B3-, B12-, és C- vitamint, továbbá vasat, cinket, foszfort, kalciumot, karotinoidokat, flavonoidokat és rostokat tartalmaz. Vezetékneve nemcsak a „gyökereire” és családi vonatkozásaira utal, hanem emlékeztet minket arra is, hogy oxálsavat tartalmaz, ami miatt -habár oxálsavtartalma csak mérsékelt- egyeseknek tanácsosabb lehet mellőzni.

November végén, december elején szedhetjük fel a gumókat, melyek a késő őszi napsugarak hatására édesebbé válnak. Kemény teleken elfagyhat, ezért a vetésre szánt gumókat érdemes fagymentesen tárolni tavaszig.

Változatosan elkészíthető, főzve, sütve, grillezve, kandírozva, valamint nyersen is fogyasztható. Őshazájában lekvár és alkoholos ital is készül belőle. A legfinomabb, ha a megtisztított gumókat kevés olaj hozzáadásával megsütjük, akár más zöldségekkel keverve. Kipróbálhatjuk olyan receptekben, melyben burgonyát, esetleg más gyökérfélét használnánk. Falatnyi darabokra vágott száraival pedig a rebarbarát illetve az egrest helyettesíthetjük süteményekben.