Gondolta volna, hogy számos háziasított állat közül a tejet adó állatok voltak az elsők? Tudta, hogy az 1900-as évek elején a kecsketejet gyógyhatású készítményként használták a tüdőszanatóriumokban? És hallott már az önfeláldozó típusú szarvasmarha fajtáról? Vajon miért hívják így? tejeket

A „gyógyító” kecsketej
Napjainkban talán már nem a legelterjedtebb tejek közé soroljuk, azonban ez nem volt mindig így! Gondolta volna, hogy az 1800-as évek végéig gyógyszertárban is lehetett kapni a kecsketejet? És azt tudta, hogy ebben az időszakban minden tüdőszanatórium mellett volt egy kecskefarm, mivel a különböző tüdőt érintő megbetegedéseket eredményesen lehetett megelőzni kecsketejjel? Mindezek a kecsketej antibakteriális tulajdonságának köszönhetőek. Egészségre gyakorolt pozitív tulajdonságai azonban ezzel korántsem érnek véget.

Vitamintartalmát tekintve sokkal magasabb az A-vitamin tartalma, valamint fehérje- és zsírsavösszetétele is sokkal kedvezőbb, mint népszerűbb társáé, a tehéntejé.
A legelterjedtebb – a tehéntej
melynek teje mindenki számára ismert, hiszen a boltok polcain ennek a háziállatnak a tejét találjuk a legnagyobb számban. Érdekes tény, hogy ezt a fajtát önfeláldozó típusú fajtának is nevezik, mivel saját szervezetének anyagcsere-működését is képes háttérbe szorítani annak érdekében, hogy tejet termeljen.

