A nyugati világban tehát a táplálkozási szokásoknak is változniuk kéne ahhoz, hogy a nagyobb tápanyagtartalmú rizsnek jelentős hatása legyen az elfogyasztott ételmennyiségre., és ezáltal spórolni lehessen a termőföld-kapacitással.
Európában a fentiek miatt inkább a laboratóriumban termesztett húsokkal lehet a jövőben áttörést elérni, ám kérdés, hogy állnak ehhez a nyugati népek, akik nemzeti identitásuk részeként tekintenek az ételeikre. Persze ezek a technológiák felvetik a szabályozások aktualizálásának kérdését is, ami például az Európai Unióban bonyolult és meglehetősen időigényes folyamat (lásd génszerkesztett élelmiszerek).
És hogy milyen íze van a húsenzimekkel keresztezett rizsnek? Állítólag szinte hajszál pontosan megegyezik a hagyományos társával, az állati fehérjétől azonban van némi vajas és mandulás beütése. Furcsán hangzik, de megfelelő ízesítés mellett alighanem meg sem különböztethető a hagyományos rizstől.
