Fűszilázs esetén szintén a 42 kilogramm/nap/tehén termelési értékkel végzett modell elemzése során azt tapasztalták, hogy a kiváló minőségű perjeszilázs (25 forint/kilogramm) és a gyenge perjeszilázs (25 forint/kilogramm) etetésekor a termelés szinten tartásához +1 kilogramm abraktakarmány etetése volt szükséges. Kiegészítés nélkül 1,7 kilogrammal csökkent a tejhozam, ami 500 tehén esetén, éves szinten 43 millió forint elmaradt hasznot eredményez.

Rozsszilázzsal is szintén a 42 kilogramm/nap/tehén termelési értékkel végezték el a számítást.
Kiegészítés nélkül 1 kilogrammal csökkent a tejhozam, ami 500 tehén esetén, éves szinten 22 millió forint elmaradt hasznot eredményez.
Tanulságok a jövőre nézve
Orosz Szilvia ezért úgy véli, hogy az eredmények alapján érdemes lenne a tejelő tehenészeteknél a mértékegységet újragondolni. A most használatos forint/kilogramm nem egy jó mértékegység, helyette a forint/nap/tehén lenne ajánlatos, mert ez a profittermelő, a hatékony.
Akik amerikai takarmányozási programot használnak, találkozhattak az IOFC-vel (Income Over Feed Costs), ami a takarmányköltségen felül termelhető bevételt jelenti. Ebben a szoftverben ez az első paraméter, nem a fehérje, nem az energia, nem a rost. Mindez azért, mert
Emellett nyilvánvalóan jónak is kell lennie a takarmánynak, mert különben nem lesz tejtermelés. Orosz Szilvia előadásában kiemelte, hogy aki úgy dönt, hogy inkább fiatalon, nagyobb költséggel, kisebb hozammal állít elő szilázst, jól választ. Csak legyen jól megtaposva és megerjesztve az a szilázs, hogy a tehén szeresse! Akik így tesznek, nem bukhatnak döntésükkel akkor sem, ha úgy érzik, drágább lesz az állatok takarmányadagja, mert a költség vagy a tejben térül meg vagy nem is lesz összességében drágább az a takarmányadag, mivel spórolni lehet az abrakon.
Ez is érdekelheti:
Regeneratív szemléletmódú legeltetés