0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. február 17.

Abrakfelhasználás vs. tömeg­takarmány-minőség

Dr. Orosz Szilviának, az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. laboratóriumigazgatójának előadását mindig komoly érdeklődés övezi. Nem volt ez másként a Vitafort idei partnertalálkozóján sem.

A lucernaszilázsok, -szenázsok 10 éve

lucerna
Lucerna

Előadásában az elmúlt tíz év adatait feldolgozva, 3000 lucernaszilázs- és lucernaszenázs-mintára vonatkozóan mutatott be diagramokat a szakember. A lucerna értékelésének egyik mérőszáma az RFV, ami az amerikai értéktőzsdén használatos rostalapú érték. Az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. laboratóriumába beérkezett minták vizsgálata után megállapították, hogy a lucernaszilázs és -sze­názsok 32 százaléka közepes, 36 százaléka pedig gyenge minőségű volt az amerikai standardok szerint. Nem szénáról, hanem lucernaszilázsról és -szenázsról van szó!

Az amerikai ajánlások szerint 150 RFV felett javasolt a tejelő tehenekkel etetni a lucernaszilázst és -szenázst. A minták alapján a hazai erjesztett lucernának a 68 százaléka nem lenne etethető tehenekkel.

Ennek számos oka van, de az biztos, hogy ezek alapján újra kell pozícionálni a lucernát. A növénytermesztési szakemberek arra fókuszálnak, hogy hektáronként 4-5 tonna legyen a szárazanyag-hozam első kaszálásra. Valójában 2-2,5 tonna az a szárazanyaghozam, ami olyan minőséget tud adni, ami már a tejelő tehénnek adható. Az országosan közepesnek minősíthető lucernaszilázsokat a minőségük alapján nem lenne szabad 11 ezer kilogrammhoz közelítő termelési értékű teheneknek adni. Orosz Szilvia szerint a közepes minőséggel elrontjuk a tehenek termelési potenciálját. Meg kell vizsgálni, hogy a termelésszerkezetet, a betakarítást, a menedzsmentet, a különböző kora tavaszi takarmányok egymás utáni sorendjét lehet-e 150 RFV fölötti érték szerint alakítani, tehát 22-23 százalék fehérjetartalmú lucernaszilázst és -szenázst készíteni. Ha nem, akkor meg kell vizsgálni, mit lehet kezdeni a közepes minőségű takarmánnyal. Érthető, ha támogatási, talajjavító vagy egyéb okokból marad a lucerna, de akkor ki lehetne mondani, hogy ez a közepes minőségű, erjesztett lucerna tökéletes lehet a növendékeinknek.

A 18-19 százalékos fehérjetartalmú lucernaszilázs és -szenázs nem tekinthető luxusfogyasztásnak, mert a közepes nem luxus.

A lucernaszilázst és -szenázst akkor adjuk a tejelő állománynak, ha azt jó minőségben tudjuk előállítani – emelte ki a szakember (2. táblázat).

Ha nagyon jó minőségben állít elő valaki lucernaszilázst és -szenázst, akkor is van egy tényező, amit figyelembe kell venni: a nem emészthető rostot. Ez a tétel részét képezi a költségeknek, mert vetőmagot jelent, termelést, gépi betakarítást, tárolást, etetést, majd – áthaladva a tehénen – ki kell hordani a trágyatárolóba. Ez nem más, mint a 240 óra alatt nem lebomló rost, ami a lucernában 217 gramm, de a jó minőségűben is 190 gramm. A fűnél vagy a rozsnál ez a mennyiség 100-110 gramm, tehát feleannyi emészthetetlen rost van bennük.

A jó minőségű erjesztett lucernának a magas emészthetetlen rosttartalma miatt korlátozott az energiatartalma, ebből kifolyólag nagyobb mennyiségben szükséges az abrak az adagban, szemben a rozs- és az intenzív fűszilázzsal – magyarázta Orosz Szilvia.

„Igazi” költséghatékonyság

pénz
Illusztráció

A fonnyasztott lucernaszilázs táplálóanyag-tartalmának a tejtermelés hatékonyságára gyakorolt hatásáról szóló modellszámítást ismertetve Orosz Szilvia elmondta, hogy egy 42 kilogramm/napi termelésű tehén esetén vizsgálták a kiváló és gyenge minőségű lucernaszilázs etetését. Megállapították, hogy napi +0,5 kilo­gramm abrakkeverék-pótlásra volt szükség a tejtermelés fenntartásához. Kiegészítés nélkül 0,8 kilogrammal csökkent a tejhozam, ami 500 tehén esetén, éves szinten 16 millió forint elmaradt hasznot eredményez.

Hozamközpontú megközelítéssel nézve a növénytermesztési szempontból „olcsóbb” lucernaszilázs napi szinten veszteséget eredményez az istállóban, mert vagy növeli az abrakfelhasználást és költséget vagy csökkenti a tejhozamot.

A modell felállítása során megvizsgálták, hogy a fű- és a rozsszilázsnál hogyan alakulnak a költségek. Növénytermesztési szemlélettel, ha minél hamarabb indítjuk a kaszákat, annál kisebb lesz a hozam és nagyobb az önköltség. Tehát drágább lesz a kora tavaszi szilázs, de vajon a tejtermelő gazdaságunk számára a végső számok hogyan alakulnak?

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: