Az egyre hidegebb, sötétebb napok ellenére is termeszthetünk egészséges finomságokat. Nincs hozzá szükség drága termesztőberendezésekre sem: a mikrozöldek vagy csírák akár egy ablakpárkányon is remekül megteremnek.
Mikrozöld vagy csíra?
A csírák és mikrozöldek tele vannak vitaminokkal, ásványianyagokkal, és számtalan hasznos anyaggal. Előnyük, hogy a lakásban, kis helyen is magunk termelhetjük meg őket. A különbség a kettő között, hogy
Talán ez a legegyszerűbb módszer, hogy télen friss, egészséges táplálékhoz jussunk. A mikrozöldek esetében kicsit tovább kell várni, amíg a hajtások kicsit magasabbra nőnek, és ollóval levághatjuk, vagy kézzel lecsipkedhetjük a zöld részeket. Ez esetben a magot és a gyökeret nem fogyasztjuk el.
Mi kell a csíráztatáshoz?
Egy befőttesüveggel is nekiállhatunk csíráztatni. Nem kell hozzá más, mint a csíráztatásra szánt magok, egy üveg, befőttesgumi, és gézlap (vagy más lyukacsos, könnyen szellőző textil). Fontos, hogy bio, csíráztatásra szánt magokat használjunk. Ezzel elkerülhetjük a nemkívánatos növényvédőszer-maradványokat.
Fotó: Hans Benn, Pixabay
A magokat egyszerűen csak szórjuk az üvegbe, öntsünk rá vizet, és hagyjuk néhány órát állni bene. Tegyük rá a gézlapot (vagy más textilt) és rögzítsük a befőttesgumival. Ha már eleget állt, és kicsit megdagadtak benne a magok, öntsük le róla a vizet. Ezután minden nap egyszer kell vízzel átöblíteni a csírákat – a gézlapot se kell hozzá levenni.
Természetesen kaphatók kifejezetten csíráztatáshoz való edények is, ezekkel még egyszerűbb a csírák nevelése.
Hogyan termesszünk mikrozöldet?
A mikrozöldek termesztéséhez már egy picit több felszerelésre van szükség. Mivel tovább neveljük őket, szükség lesz valamilyen termesztő-közegre. Ez általában valamilyen növényi rostból préselt lap, melyet akár online is beszerezhetünk. Hasonlóan a csíráknál, itt is érvényes a szabály: csak bio, csíráztatásra szánt magokat használjunk!
Fotó: TGE
A rostlapot helyezzük egy tálcára, és szórjuk rá úgy a magokat, hogy ne legyenek túl sűrűn, de azért igyekezzünk a lehető legjobban kihasználni a rendelkezésünkre álló helyet. Ez egy kis gyakorlatot igényel, az első néhány próbálkozás után már lesz elég tapasztalatunk a mennyiséget illetően. Ezután egy permetező flakonnal spricceljük meg a „veteményesünk” úgy, hogy kellően nedves legyen.
Ha már előbújtak az első levélkék, levehetjük a takarást – ez minden faj esetében eltérő idő alatt következik be. Amíg a növények kicsik, vagy ki se csíráztak, a permetezőfej segítségével locsoljuk őket. Ha már kellően magasra nőttek, egyszerűbb alájuk önteni egy kevés vizet minden nap.
A locsoláshoz mindkét esetben szobahőmérsékletű, ivóvíz minőségű vizet használjunk! Célszerű a csapvizet állni hagyni egy napig, így elillan a klórtartalma, és a hőmérséklete is megfelelő lesz.
Míg a legtöbb mikrozöld esetében ezzel be is fejeződik a termesztés, addig a zöldborsónál várhatunk még egy hatást. A második kör természetesen már nem lesz olyan erőteljes növekedésű, és csak akkor nő újra, ha kicsit magasabban, 1-2 centiméterrel a borszószem fölött vágjuk el.
Néhány jótanács:
Ha túlságosan eláztatjuk a rostlapokat, azzal a penészgombák megtelepedését kockáztatjuk. Ezért ha nem vagyunk biztosak magunkban, inkább naponta kétszer, de kisebb mennyiségben locsoljunk.
A „betakarítás” után se dobjuk kukába a lapokat: érdemes komposztálni őket. Így kétszer is segítségünkre van: először a téli friss zöldségeket biztosít, másodszor pedig kertünket táplálja komposzt formában.
A mikrozöldek és a csírák termesztése nem nehéz, akár gyerekekkel is bátran bele lehet vágni. Mivel gyorsan nőnek, hamar sikerélmény lehet a kertészkedés eme beltéri formája!
Ez is érdekelheti:
