Hollandiában, Belgiumban az endívia sárga és lila, hajtatott, nagyra növő rügyeit is fogyasztják – ezt ott witlof néven ismerik, nálunk halványított cikóriaként –, amely szintén kesernyés egy kicsit. Párolva, sonkával-sajttal összesütve remek egytálétel készíthető belőle. A megvastagodott gyöktörzset hajtatják sötét körülmények között. Nem azokat a fajtákat használják, amelyeknek a levelét is fogyasztjuk. 

A növény gyökerét megszárítják, ledarálják, majd a végén megpörkölik. Ezután lehet belőle elkészíteni azt a barna, keserű italt, amely a kávéra emlékeztet. A cikóriagyökérből készült őrlemény sosem lesz olyan finom szemcséjű, mint amit a kávészemekből lehet készíteni, a gyökér rostjai inkább nagyobb darabokban alkotják az őrleményt. Érdekesség, hogy a cikóriakávét már az 1800-as évek Európájában, a napóleoni háborúk alatt is használták kávépótlóként. Ekkor a háború miatt ellátási hiány volt a valódi kávéból, a cikóriából készült ital így lett népszerű. Egyre többen fogyasztják jótékony hatásai miatt is, vagy ha koffeinmentes alternatívát keresnek. 

A radicciofejek mini vörös káposztára emlékeztetnek, kontrasztos, széles fehér erezettel. Keserűsége miatt valószínűleg nem lesz a kedvenc a magyar kiskertekben. 

A batávia saláta Magyarországon nem nagyon ismert, viszont nyaralás során egészen biztosan találkozunk vele, hisz előszeretettel fogyasztják Horvátországban, Olaszországban, Franciaországban és Portugáliában is. Fejei óriásira nőnek, nem ritka, hogy meghaladják az egy kilogrammot is. Ugyanakkor levelei frissek, roppanósak, lédúsak, ízük édesebb, karakteresebb, mint a jégsalátáé. A típus átmenetet képez a lollo és jégsaláták között. Levelei fodrosak, hosszúak. A mediterráneumban szinte egész évben ültetik, télen fólia alatt hajtatják, az év többi részében szabadföldön termesztik.

A képeken a Rijk Zwaan nemesítőház fajtái szerepelnek. 

Fotók: Molnár Péter