– Gyermekként nem volt olyan ősz, hogy otthon ne került volna gesztenye az asztalra, s bizony imádtuk – folytatta Varga László. – Mentünk szedni, kórészni, ha ez nem sikerült, akkor vettünk is, hogy kitől, azt attól tettük függővé, hogy sütni vagy főzni szerettük volna. Mert ez egyáltalán nem mindegy. Előbbi fajta nagyobb volt, utóbbi kisebb, ráadásul ennek simán lejött a héja, nem kellett vele megküzdeni.
Csodálatos volt, mikor elkészült, ráadásul a külső és a belső héját egyaránt könnyedén el lehetett távolítani. Ezért mondom, ha sütnivaló fajtát választunk, és azt készítjük el, akkor a bevagdosással tulajdonképpen nem is kell foglalkoznunk. Érdemes megnéznünk, hogy a gesztenye nem kukacos-e. Ilyenkor bele szoktam vágni a két oldalán, s rögtön látszik, hogy egészséges-e. Ha igen, akkor így is jól és szépen megsül. Szóval, ettük sülve és főve, de nem hiányzott az asztalunkról a gesztenyepüré sem.
Kétségtelen, hogy a gesztenyét ma is rengetegen szeretik, ám Varga László azt mondja, sokan egyszerűen kijelentik: nem „kínlódnak” az elkészítésével, inkább megveszik a boltban a készterméket.
– Pedig az egyáltalán nem ugyanaz. Már cukrozott, és vannak benne olyan anyagok, melyek a natúr gesztenyében nem találhatók meg – tette hozzá. – A gesztenye reneszánszát éli, hallani, hogy a megtermő mennyiség nem fedezi a keresletet. Az biztos, hogy önmagában és egyéb formában is szívesen fogyasztják az emberek. Ráadásul a lisztérzékenyeknek gesztenyelisztet készítenek belőle, ezért még inkább szükség van a nagyobb termésre. A szelídgesztenye – amellett, hogy igazi finomság – nagyon egészséges.
A vitamintartalma kevésbé markáns, leginkább C-vitamint lelhetünk benne, E-, B1-, B2- és B6-vitamin mellett. Az ásványi anyagok közül sok káliumot, foszfort, kalciumot, magnéziumot tartalmaz. A nyomelemek közül vas, cink, mangán és réz található benne jelentősebb mennyiségben. A lényeg azonban az íze. Talán nincs ember, aki ne szeretné, mikor vaslapon sütik és árulják az utcákon az illatos gesztenyét a nagy hidegben. De közkedvelt édesség a gesztenyepüré tejszínhabbal. Ez érdekes módon csak az egykori Monarchia országaiban terjedt el, más országokban szinte ismeretlen. A vásárlók általában friss gesztenyéből a nagy szemű fajtákat szeretik, lehetőleg olyat, amelyiknél a hártya nem nő bele a termésbe, hiszen azt könnyebb pucolni. Százból kilencvenkilencen a nagyobb méretű gesztenyét választják a piacon a kisebbek helyett. A legjobban teszik azonban, ha vesznek mindkettőből, megkóstolják, és az alapján döntenek a későbbi, nagyobb mennyiségű vásárlásokról.
– Azt mondom – persze magamból indulok ki –, hogy aki egyszer megérzi a gesztenye illatát, és persze megkóstolja, az utána vágyik rá, hogy rendszeresen egyen belőle – fogalmazott.
Ajánljuk még:
