Ezen remények szerint változtatni fognak a gesztenyefesztiválok – fogalmazott Varga László Nemeshetésen, ahol régi hagyománya van a szelídgesztenye-termelésnek.
Régen a faluban ősszel minden a szelídgesztenyéről szólt. Annak idején, Nemeshetésen volt Zala vármegye legnagyobb összefüggő ültetvénye, nehéz lett volna összeszámolni, hány fa is állt a területen – emlékezett vissza Varga László.
Azt persze össze is kellett szedni, ami meglehetősen nagy munka volt. Az ültetvényben dolgoztak a lakók, és még az iskolásokat is kivezényelték, a 3-5. osztályosokat akkor, amikor még sok volt a fák alatt a gesztenye, a nagyobbakat pedig utánuk, amikor már keresgetni kellett a termést. Ez ma szép emlék, ráadásul a gesztenye szeretete megmaradt az emberben.
A gesztenyetermelés terén nagy múlttal rendelkező településen felvetődött a kérdés: mit kell tudni a gesztenye magyarországi múltjáról? Viták folytak arról, hogy vajon őshonos-e gesztenye a Kárpát-medencében. Sokan ugyanis úgy vélik, hogy a rómaiak vagy mások szerint – jóval később – a törökök hozták magukkal és terjesztették el nálunk. A kutatások és a levélkövületek azonban azt bizonyítják, hogy a szelídgesztenye a tölgyerdőkben, mint keverék növény ősidők óta itt él. Amikor az erdőterületeket művelésbe vették, a tölgyfákat kivágták, de a termést érlelő gesztenyefákat meghagyták, így jelentős gesztenyeligetek, sőt, erdők alakultak ki.
Harminc méter magasra is megnő, egyike a leghosszabb életű fáknak. A virága jó méhlegelő, a gesztenyeméz pedig különleges csemege. Az apró szemű gesztenyét évszázadokon keresztül nem csak a vaddisznók fogyasztották, a házi disznókat is ezzel takarmányozták. A nagy szemű gesztenyét megfőzték és tésztát készítettek belőle, ami egyes vidékeken a kenyeret is helyettesítette. A gesztenyefa metszés nélkül is szép, formás koronát nevel a számára kedvező üde talajokon, ahol az évi csapadék legalább hétszáz milliméter. Hazánk éghajlata kedvez a gesztenyének.
Nemeshetésen azonban évtizedekkel ezelőtt rossz idők jöttek a gesztenyésre, az ültetvény betegségek és talán a kora miatt is nagyrészt elpusztult. Alig maradt olyan fa, ami termést hozott, a helyiek persze ezt sem hagyták elveszni. Ekkor megpróbálták a területet helyreállítani, nem túl nagy sikerrel. Aztán kilenc éve, a Start munkaprogram keretében újra nekifogtak a telepítésnek. A falu határában kétszáz fát ültettek el, de ezek nem ugyanazok a fajták, mint a régiek.
Tervezik is a faluban, hogy ezen változtatnak, vagyis a megfelelő fajtákkal pótolják, esetleg bővítik az ültetvényt. A hiányzó egyedek helyére újakat kellene ültetni, s az öntözés is sokat segítene a fáknak. Bíznak benne, hogy minderre lesz anyagi forrásuk valamilyen támogatás keretében. Hozzátették: kétségtelen, hogy a gesztenyének van piaca, és ha sikerül a megfelelő termést elérni, az jó bevételt jelenthet Nemeshetés számára. Arról nem is beszélve, hogy a falu hírnevét, imázsát is kiválóan növelheti a gesztenye. Mert a hagyományok ma is élénken élnek Nemeshetésen, idén 12. alkalommal rendeztek fesztivált, amin sok érdeklődő vett részt, akik sült és főtt gesztenyét, valamint gesztenyés süteményeket is kóstolhattak.
