Valahogy így kezdődött Illés János esetében is, aki dorper juhokkal foglalkozik Csanyteleken.

Illés János beleszületett az állattartásba, nagyapja sertéseket tartott, így állatok mellett nőtt fel. Nagyapja vette neki az első merinó juhokat is. De azért nem volt ennyire egyenes az út ahhoz, ahol ma tart. Környezet- és természetvédelmi technikusnak tanult, de sok egyebet is kipróbált, mire a mai gazdaságát kialakította.

Így végül úgy döntött, dorper kossal fedezteti az anyákat. Nem ismeretlen dolog más fajtájú kosokat használni, ha árutermelésről van szó, csak jól kell tudni megválasztani, milyen fajtával dolgozzunk. Persze, végül nemcsak egy kost vett, hanem még öt anyát is. A terv, miszerint a kameruniak nem túl jó méretű és húsformájú bárányain javítana a keresztezéssel, bejött. Egy probléma lépett fel: ahol csak egy bárány született, ott voltak ellési nehézségek. Ikerbárányok esetén nem, és a következő generációban (ahol az F1 anyákat ismét dorper kossal fedeztette) már nem volt ilyen gond. Időközben jobban megismerte a dorpereket is, és végül a tisztavérű kameruniakat nem tartotta tovább, csak a keresztezett állomány és a tisztavérű dorperek maradtak. A mai állás szerint 10 anya tisztavérű dorper, 10 anya pedig 98-99%-os vérhányadú fehér dorper (nyolcadik generációsak), két kossal. Ezen kívül van még 22 fehér dorper anyabirka is a nyájban, szintén két kossal.

És hogy miért a dorper? Több nagyon pozitív tulajdonsága van, amit nálunk ki lehet használni. Egyrészt, aki ma aktívan foglalkozik juhtartással, az tisztában van vele, hogy a birka már rég nem „hármas hasznosítású” (hús, tej és gyapjú), mivel a gyapjú nem eladható termék.

És ezt a tulajdonságát elég jól örökíti, már a majdnem tisztavérű állomány is szinte teljesen kivedlik. A keresztezett állománynál tudni kell még, hogy évente vált kost, nincs rokontenyésztés – habár valószínűleg úgy gyorsabban érte volna el az egységes dorper kinézetet, de nem szerette volna elveszíteni a keresztezésből adódó előnyöket: a vitalitást, erős, ellenálló szervezetet. Inkább lassabban halad. Sajnos épp most érkezett el oda, hogy az országban nem nagyon találni már teljesen idegen vérvonalat, így ezen a téren is lépni kellett. Szerencsére időközben hoztak be egy új vérvonalú állományt Németországból, így ez a probléma megoldódni látszik.

A vedlés mellett egyéb nagyon jó tulajdonságait is kiemeli János: legelőkészsége egyedülálló, szó szerint mindent lelegel, nem hagy meg „nemszeretem” növényeket.