0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. július 16.

Kincsesláda különlegességet keresőknek: csíkos almák és márványos barackok

Az olyan kompakt és ellenálló gyümölcsfajták, mint például a Pidi alma, tökéletesek kis helyekre is. Megint mások, mint akár az Ellora oszlopos őszibarack vagy a Karneval csíkos alma, díszítik a kertet és nagy örömöt okoznak a szüretkor. 

Fontos szempont, hogy tudjuk-e öntözni a kertünket. Ha sokat vagyunk távol és nincs lehetőségünk a rendszeres locsolásra, mindenképp kérdezzük meg a lerakatos kollégákat, mennyire tűri az illető fajta a szárazságot. a A Felicita cseresznyefajta nemcsak aromás, sötétpiros gyümölcsei miatt kedvelt, hanem szárazságtűrő képessége miatt is: még öntözetlen körülmények között is méretes, lédús gyümölcsöket hoz, élmény beleharapni!

A Felicita cseresznyefajta rendszeres öntözés nélkül is méretes gyümölcsöt hoz

Ha keveset vagyunk a kertünk közelében, mert csak hétvégén vagy szabadság idején tudunk odautazni, lényeges, hogy a választott fajta ne legyen hajlamos gyümölcshullásra, legyen sokáig a fán tartható minőségromlás nélkül, erre

jó példa a Kamala cseresznyefajta: nem puhul, nem veszíti el csillogó fényét, és változatlan az aromája akkor is, ha sokáig nem szedjük le, sőt, szüret után a feltűnően hosszú kocsánya is sokáig friss és zöld marad, ami akkor fontos, ha messzire szállítjuk a leszedett gyümölcsöt.  

Ha tényleg nem sok időt tudunk a hobbikertben tölteni, vagy épp ellenkezőleg, ott élünk és pont emiatt nem szeretnénk sok növényvédő szert használni, érdemes rezisztens vagy toleráns fajtát választani. Minden gyümölcsfajnál van olyan kórokozó vagy kártevő, amely megkeseríti a termesztők életét, és ha hibátlan gyümölcsöt szeretnének, bizony akár tizenöt-húsz permetezés is szükséges a fertőzés megakadályozására. Házikertbe érdemes tehát ellenálló fajtát telepíteni, ahol erre nincs szükség. Sokan attól tartanak, hogy a rezisztens vagy toleráns fajták rosszabb minőségűek vagy kisebb gyümölcsöt teremnek, de ez koránt sincs így, erre kiváló példa a varasodásra ellenálló, vonzó narancssárga fedőszínű, akár a hűvös pincében is sokáig eltartható, édes-ropogós húsú Orange Crisp almafajta, de sorolhatnánk a jobbnál jobb egyéb fajtákat is: a korai érésű Allegro, amely már júliusban szedhető, a Tramini szőlőfajtához hasonlító bűvös-muskotályos, friss aromájú Tramin, a sötétpiros fedőszínű, szeptember közepi érésű Rusticana és a vidám világospiros fedőszínű, október elejei érésű, roppanó húsú, Svájcból származó Iori.  

A szilvafajták között különlegességnek számít, ha valamelyik rezisztens a gyümölcshullást, keserű és ízetlen, apró és foltos gyümölcsöket okozó sharka-vírusra, ez ellen ugyanis nem segít semmilyen permetszer, csakis a fajta ellenállósága.

A már említett Joganta szilvafajta egész oltványa reagál a vírus jelenlétére: ha egy sejtet megfertőz a vírus, az elhal, így a vírus szöveten belüli továbbterjedésnek esélye sincs. Ezt hívják hiperszenzitív reakciónak, és olyan erősen nyilvánul meg, hogy a faiskolában az esetlegesen fertőzött szemzőhajtások meg sem erednek, elhal az oltvány – így alapból csak vírusmentes fákat tudunk vásárolni. A Joganta fajta azonban nem csak emiatt értékes: szeptemberi érésű, nagy méretű gyümölcsei ízletesek, magvaválóak, édesek, a fája könnyen alakítható, nem felfele törő növekedésű és nem igényel porzópartnert sem. 

A fajta metszési igénye, alakíthatósága is fontos szempont: legyen könnyen alakítható, felkopaszodásra nem hajlamos, ne legyen sem túlságosan felfelé törő, sem lecsüngő, amit állandóan és szakszerűen metszeni kellene. Jó példa erre a varasodás-rezisztens Rusticana, amelynek szellős koronáját nagyon könnyű akár orsó, akár több ágú sövény formára alakítani, és emellett termésritkítást is alig igényel. A képződött termések maguktól szinte egyesével és nem csokrosan állnak, ami mind növényvédelmi szempontból, mind a szüretkor nagyon lényeges. 

A fajtaválasztásnál fontos, hogy melyik időszakban szeretnénk szüretelni: a korai almafajták versenyeznek az őszibarackkal és a kajszival,

az Allegro már július elején szedhető, de a Tramin is megelőzi a legtöbb Gala-fajtát. Ha háziasszonyként korán szeretnénk eltenni szilvát, akár gombócnak, akár befőttként, a Juna, majd a Julika fajták már július elejétől-közepétől ott kelletik magukat a fán. A Juna kicsit korábbi, a Julika viszont magasabb cukortartalmú, de szintén kisebb méretű, kompótnak vagy fagyasztva ideális. Ha viszont épp a későbbi, jobban eltartható fajtákra van igényünk, a Topend Plus nagy méretével, hihetetlenül aromás ízével, szeptember végi érési idejével az egyik legjobban eltartható fajtának számít.  

A cukortartalom, az íz, aroma a házikertben még fontosabb, mint az árutermelő ültetvényekben, hiszen itt általában hagyjuk teljesen megérni a gyümölcsöt és kibontakozni az aromáját. Hihetetlen, de még a meggy
fajták között is van édes, friss fogyasztásra ajánlott: a középkései érésű, sötétpiros gyümölcsű Achat nem véletlenül népszerű a hobbikertészek között. 

És végül a külalak: szeretnénk, ha a szomszédok irigykedve megbámulnák a különleges gyümölcseinket?

A Karneval almafajta mókás, csíkos fedőszíne miatt kapta a nevét, a Pillangó cseresznyefajta repedésre, nyomódásra nem hajlamos, jól szállítható gyümölcsei márványos sárga-piros színűek, a Bellarina viszont nektarinoknál szokatlan módon világossárga, mutatós gyümölcsöt nevel, ami szinte világít a koronában. De felhívhatjuk a figyelmet a szokatlan, érdekes gyümölcsformával is, mint például az Apistar csillag alakú, díszítésre jól használható, gyönyörű almatermései vagy a Jofela szilvafajta szokatlan, bolondos, elnyújtott formája. Érdekesség lehet, ha a gyümölcs húsa piros, mint pár almafajtánál, ilyen például a Rosette, vagy a sötétrózsaszín virágú, oszlopos habitusú, már-már dísznövénynek is beváló szépségű Tigawa. 

Az Apistar inkább dísznövény, csillag alakú termései sokáig a fán maradnak

Megannyi fajta, rengeteg szempont, sokféle igény, számtalan elgondolás – a telepítés előtti válogatás nagyon izgalmas, szerencsére a hazai faiskolák felkészülten és széles választékkal várják a hobbikertészeket!

Ajánljuk még:

Forrás: Kerti Kalendárium

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: