Az ötödik alapízt, az umamit bő húszéve, 2002-ben fogadták csak el hivatalosan, kicsivel több mint száz évvel a felfedezése után. Az azóta eltelt két évtizedben újabb két várományos került a nyelvünket, azonban még nincs egyetértés azt illetően, hogy a kalcium illetve a zsír önálló alapíznek tekinthetők-e.
A kalcium kifejezetten ellentmondásos ásványi anyag, szükséges valamennyi a csontok és fogak felépítéséhez és épségük megőrzéséhez, az ingerületátvitelhez, a véralvadáshoz, stb. A túl sok belőle viszont rendkívül rizikós, hiszen többek között érelmeszesedést és vesebetegséget okozhat, sőt a csonttörés esélyét is fokozza. Ezért logikusnak tűnne, hogy a természet belénk helyezzen egy érzékelésére alkalmas „eszközt”, mondjuk egy receptort. Ez aztán segítene abban, hogy még ha tudattalanul is, de magunkhoz vegyük a nélkülözhetetlen mennyiséget, ám meg tudjuk előzni a túladagolását. Még lenyűgözőbb lenne, ha a szervezetünk valamilyen módon a kalcium beépülését támogató vegyületek megszerzésére is ösztönözne minket.
A kalcium felismerése létszükséglet
Elsősorban mégsem azért, mert testünk egyik különös jelentőségű építőanyaga, hanem inkább azért, mert a túladagolása életveszélyes. Éppen úgy, mint a vasé. Márpedig a megmérgeződés elkerülése végett a szervezetnek ki kell építenie védekezőmechanizmusokat. A vas az egyik bizonyíték arra, hogy a szervezet nemcsak, hogy nem igényel sok húst, a rendszeres, bőséges ellátást abszolút nem tudja kezelni. Mert a hem-vas túl hatékonyan épül be, az ürülése viszont már nem megy ilyen simán.
A nyelven jó helyen vannak
A kutatók azt állapították meg, hogy egyes állatok (például a gyümölcslegyek és az egerek) érzékelhetik a különböző enni- és innivalók kalciumtartalmát, ami egyben biztosíték egyrészt arra, hogy elegendő kalciumot fogyasszanak a hiánytünetek megelőzése érdekében, másrészt arra, hogy kivédjék a károsodást okozó mennyiség elfogyasztását. Sok állatban működhet egyfajta speciális kalcium-étvágy, ami szavatolja, hogy amikor szükséges, megkeresse magának a fogára valót.
