Legjobb esetben minden második here alkalmasságával számolok, ennek alapján tehát minden egyes anyára 20 here jut. Említettem azonban, hogy szabadon reptetve a heréknek akár fele is elveszhet, ezért biztonsági okokból anyánként 40 here nevelése ajánlott.

Egy négyzetdeciméter lép két oldalán nagyjából 550 heresejt található, viszont előfordulhat, hogy az anya nem egyszerre petézi be az egész lépfelületet, ezért az egy félkeretnyi lépfelületből nevelhető here mennyisége 2–3 ezer között alakul. Ha ennek alapján kiszámoljuk, láthatjuk, hogy egy félkeret legalább 50-60 anya mesterséges termékenyítéséhez elegendő herét ad biztonsággal.

Az apacsaládok számát meghatározhatja a szükséges herék mennyisége, de meghatározhatják a különböző tenyésztési célok is. Előfordulhat, hogy nem a kellő herelétszám miatt kell több apacsaládot beállítani, hanem pusztán azért, mert több különböző genetikai hátterű családtól szeretnénk heréket nevelni egy inszeminációs alkalomra, de elképzelhető az is, hogy ugyanabból a vérvonalból szeretnénk nagyobb változatosságot elérni, ezért több testvéranyától nevelünk heréket, amelyeket aztán vegyesen használunk fel.

Herenevelés a szezon második felében

Nyár végén, ősszel vagy ínséges időkben a méhcsaládban beindul a hereűzés jelensége, mivel a méhcsalád dolgozói nem tűrnek meg olyan éhes szájat a kaptárban, amelyik nem tesz hozzá a kaptár tartalékainak gyarapodásához. Ilyen ínséges időszakot előidézhetnek adott időjárási körülmények, hordástalanság, továbbá a gondatlan méhtartási technológia is. Minél inkább távolodunk időben a méhek természetes rajzási időszakától, annál alacsonyabb a méhcsalád erre vonatkoztatható ingerküszöbe, annál kisebb negatív behatásra hajlandó kiűzni magából a heréket. A szezon második felében tehát, főleg a nyári napfordulót követően, fokozódnak a herenevelés nehézségei, különösen a kifejlett herék megtartása az inszemináció időpontjáig.

Ha tehát mindenképpen anyás családban szeretnénk tartalékolni a nevelt heréket, akkor azt ilyen családban tegyük. A legbiztosabb megoldás mégis az anyátlan családban történő heretartalékolás, amellyel kizárjuk annak lehetőségét, hogy a család időközben meggondolja magát, és mégis úgy döntsön, hogy nincs szüksége herékre a továbbiakban.

Mivel bizonyos családokban ekkor már a herekeret bepetéztetése sem lehet egyszerű feladat, megkönnyítjük dolgunkat, ha több olyan családot tartva az állományunkban, amelyek előzetes szelekció alapján már alkalmasnak bizonyultak apacsaládnak, előre megjelöljük azok kaptárjait. A megfelelő alkalomkor átvizsgáljuk ezeket a családokat, és amelyekben megfelelő korú herefiasításos kereteket találunk, elvesszük tőlük, és erre a célra kijelölt vagy böngészett fiasításos keretekből összeállított családokba helyezzük őket. Itt is fokozottan ügyeljünk arra, hogy a herekeret mozgatása, illetve szállítása kellő körültekintéssel, lefázás veszélye nélkül és rázkódásmentesen történjen.