0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. március 19.

Méhanyák mesterséges termékenyítése IV.: Időzített herenevelés II.

A felületes szemlélő számára úgy tűnhet, mintha a heréknek nem sok hasznuk lenne a kaptárban, viszont ha egészében szemléljük a mézelőméh életmódját és szaporodását, láthatjuk, hogy szerves részét képezik a méhcsaládnak.

A gondosan kiválasztott családokban bepetéztetett herekereteket a fent említett módon nem saját népével és nem saját kaptárjában keltetjük és tartjuk, ez a munkarend viszont egyéb elvégzendő feladatokat von maga után, és fokozott odafigyelést igényel a heréket nevelő méhész részéről.

Két dologra ügyeljünk ezzel kapcsolatban. Először is, a herék kelése előtt a fészek teljes népét anyarácson kell átszűrni, a nemkívánatos herék kizárása érdekében, másodszor pedig a herekerettől genetikailag idegen kereteket a sejtek fedése után, bölcsőzés módjára át kell nézni, és le kell rombolni minden olyan sejtet, amelyben here fejlődik.

Ezek a sejtek – ha jelen vannak – általában a mézkoszorú helyén vagy a keretek alsó sarkaiban találhatók, de egy-egy púpos heresejt a dolgozófiasítás között is megbújhat. Ezt a herefias-rombolást úgy végezzük, hogy az átnézendő keretekről finoman rázzuk le a rajta ülő nép nagy részét, így könnyebben végezünk hibátlan munkát.

Az anyátlan herés családnak két hét elteltével adjunk újabb két fiasításos keretet. Legjobb, ha jórészt kelő fiasítást tudunk beadni, de szempont lehet az álanyásság kialakulásának elkerülése is, ezt pedig időben úgy tudjuk kitolni, ha nyitott fiast is helyezünk a kaptárba. Ilyen esetben szintén ügyeljünk arra, hogy idegen genetikájú herék a nevelt herék megjelölése vagy kaptáron belüli elkülönítése előtt ne kerülhessenek a kaptárba, sem kifejlődött, sem fiasításos állapotban. Gondoskodjunk arról is, hogy a nyitott dolgozófiasításból ne nevelhessen magának anyát a család.

Természetesen a kaptárban lévő élelmiszertartalékok elégséges mennyisége ebben az esetben is elengedhetetlen feltétel a herék megtartásához.

méhészet herenevelés
Illusztráció (Forrás: pixabay)

Összefoglalás

A méhész számára elsőre furcsának tűnhet, hogy külön kell szót ejteni a herék neveléséről is, hiszen azt nem tudja olyan bonyolult és sérülékeny folyamatként elképzelni, mint például az anyanevelést. Remélhetőleg az előző oldalakon sikerült hangsúlyoznom, hogy másképp ugyan, de a herék nevelése és tartása is az anyaneveléshez hasonló körültekintést igényel.

Figyelembe véve, hogy a méhcsalád bármikor dönthet úgy, hogy megszabadul a heréktől, és hogy a herék maguk kifejezetten magatehetetlen, kényes, gondozást igénylő teremtmények, a legkisebb mulasztással is veszélyeztetjük az inszeminációig vezető folyamat sikerességét, tehát az tervezett inszemináció megvalósíthatóságát.

Mivel a mesterséges termékenyítést hosszas és felelősségteljes előkészülési folyamat előzi meg, a menetrend szigorú betartása megköveteli azt, hogy jól átlássuk aktuális feladatainkat, és követhetően helyezzük el azokat a folyamat egészében. Ez a folyamat tehát a herekeret bepetéztetésével indul, a herekeret mozgatása a heresejtek fedése után javasolt, a herék kelésének idejére a kelés közegét más származású heréktől mentesíteni kell, a kelés után olyan módon kell tartanunk a heréket, hogy ne keveredhessenek idegen herékkel, vagy jelölnünk kell a nevelt heréket, hogy megkülönböztethessük őket a többi herétől, a mesterséges termékenyítés napjáig pedig olyan módon kell tartanunk családjukat, hogy a herék kaptáron belüli gondozása maradéktalan legyen. Ebbe a munkarendbe kell aztán beleillesztenünk az anyanevelés időzítését, de erről a következő lapszámban írok majd.

Gazsó Imre,
Jánossomorja

A sorozat korábbi részeit itt olvashatja:

Forrás: Méhészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: