A hidrokultúrás termesztési gyakorlat elterjedése annak köszönhető, hogy a XX. század közepén már bebizonyosodott, hogy talaj nélkül, tápoldatos közegben is lehet termelni.
Hidrokultúra alatt olyan talaj nélküli termesztési technológiákat értünk, ahol mesterséges vagy természetes közegben, szubsztrátban, zárt termesztő berendezésben, tápoldat adagolásával növényeket nevelünk.
A hidrokultúrás termesztés előnyei
- Talaj nélküli termesztés esetén nincs a közegben kártevő vagy kórokozó, rögtön a telepítés kezdetén kiküszöbölhetők a talajlakó kártevők (pl fonálférgek)
- Tiszta, szennyeződésmentes termesztési lehetőség
- Zárt rendszerben könnyebben felépíthető a biológiai védekezés
- Pontos, a fenológiához igazított tápanyagutánpótlás alakítható ki, amellyel a növény genetikai maximális potenciája mind jobban megközelíthető. Hagyományos talajon történő hajtatásban 20-22 kg/m2 paprika termés várható, de fertőzött talaj esetén a termésmennyiség alig haladja meg a 8-10 kg/m2 átlagot, ezzel szemben hidrokultúrában 28-32 kg/m2 mennyiség is elérhető.
- A növények gyökerei számára optimálisan felvehetők az oldott tápanyagok
- Kisebb a víz- és tápanyagszükséglet: a hagyományos hajtás és a hidrokultúrás termesztés között akár 70% vízmegtakarítás is tapasztalható
- Az ideális körülmények hatására sokkal gyorsabb a növények fejlődése, viszont eltérés mutatkozik a termesztési közeg függvényében is, kőzetgyapoton korábban fordul termőre a növény, mint kókuszroston.
- Az automatizálható folyamatok kihasználásával nem kell az állandó felügyelet, kevesebb munkaerőt igényel.
- A minőségi lépéssel mennyiségi növekedés érhető el
A hidrokultúrás termesztés buktatói
Az előnyök mellett a hidrokultúrás termesztés nehézségeiről sem szabad megfeledkezni.
A fenntartása hiába, hogy kisebb munkaerőt igényel, de folyamatos napi ellenőrzés (EC, pH-mérés) mellett lehet csak működőképes.
A termesztés csak kiváló minőségű vízzel működtethető, magas, káros sótartalom, EC esetén víztisztító berendezést igényel. A precíziós öntözéshez megfelelő gépesítést kell biztosítanunk, a későbbiekben pedig fegyelmezett technológiakövetést igényel. További hátulütője, hogy a gyorsabban fejlődő növények szövetei sokkal lágyabbak, vizenyősebbek, ezért a gombás fertőzésekre (pl. fitoftóra) fogékonyabb a növényállomány.
Az öntözés hatása
A hidrokultúrában különösen fontos a közeghez igazított vízadagok meghatározása. A különböző közegeknek más a vízkapacitása, eltérő az öntözhetősége, ami egyik közegnek az előnye, az a másiknak hátránya, meg kell tanulni megfelelően használni őket.
Ha a tőzeg vagy kókuszrost kiszárad, hiába vizezzük újra, soha többé nem fog úgy viselkedni, mint korábban.
Termesztőközegek: előnyök, hátrányok
Milyen közeget válasszunk a hajtatásban? Meghatározza, hogy milyen növényt termesztünk, milyen tápoldatozórendszer, milyen létesítmény, milyen klímaszabályozási lehetőségek állnak a rendelkezésre. Jól felszerelt, klimatizált, CO2 trágyázással ellátott üvegház esetén nem kérdés a kőzetgyapot termesztés, míg aki csak most ismerkedik a technológiával, kezdésnek ideálisabb a kókuszrost.
Kőzetgyapot: Az építőiparban használt kőgyapottól eltérően ez nem víztaszító, hanem víztároló tulajdonságú. A szálszerkezet a kocka esetén függőleges, a paplané vízszintes, ami a gyökérnövekedés miatt lehet fontos.
A kókuszrost víztartóbb, mint a kőgyapot, nagyobb vízadaggal érdemes öntözni.
A perlit egy természetes, magas hőmérsékleten égetett anyag, amely porózussá válik a kezelés hatására. Leginkább a dísznövénykertészek használják a közeg lazítása céljából. Az első hidrokultúrás közegek is tőzeg és perlit kombinációján működtek. Öntözés szempontjából az egyik legnehezebben irányítható közeg, ugyanis nehezen tartható nedvesen.
Ajánljuk még:
