A fajta iránt elkötelezett tenyésztők arra is vállalkoznak, hogy ápolják hagyományainkat, és tovább keressék ennek a robusztus, nyugodt vérmérsékletű állatnak a XXI. században betöltött helyét és szerepét. Baranyai Sándorral, a Magyar Hidegvérű Lótenyésztők Egyesületének leköszönő társadalmi elnökével beszélgettünk a fajta múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

A nyugat-európai eredetű, nehezebb típusú igásló (melyet nyugodt vérmérsékletére utalva hidegvérű lónak neveztek el) – irodalmi ismereteink alapján – a mai Magyarország területén a XVI-XVII. században jelent meg a Dunántúl nyugati részén, később a sváb telepesekkel más területeken is.

1894-ben törvény írta elő a ló tenyészkörzetesítését, meghatározva ezzel a hidegvérű ló tenyészkörzetét, ezzel az intézkedéssel indult meg a hidegvérű lovak terjedése. A tenyészkörzetek a Dunántúl nyugati és déli területein alakultak ki: elsősorban Zala, Somogy, Vas vármegyékben, majd a magántenyészetek mellett állami tenyészetek is létrejöttek: ilyen volt a kisbéri és bábolnai magyar királyi állami ménesbirtok is. Sajnálatos módon ezeknek a tenyészeteknek a tenyésztési nyilvántartásai nem maradtak fenn. Az általános törzskönyvezési szabvány 1953-ban jelent meg, mely a magyar hidegvérű fajtát is meghatározta.

A hidegvérű ló a gazdasági állatok között kiemelkedően változatos hasznosítási lehetőségekkel rendelkezik. Az igaerő-­hasznosítás mellett hústermelése, tejtermelése is ígéretes, de fontos résztvevője a verseny- és terápiás sportnak, illetve nem elhanyagolható a szerepe a modern környezetgazdálkodásban sem. A hidegvérű ló hasznosításának súlypontja a történeti időszakokban sokat változott és változóban van mind a mai napig. Sokoldalúsága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez a fajta évszázadokon át a mezőgazdaság fontos szereplője maradt az egész világon és hazánkban is. A fajtakör hasznosítási lehetőségeinek áttekintése, az ezekkel kapcsolatos tudományos tapasztalatok összefoglalása segíthet a múlt jobb megértésében, valamint a jövő megtervezésében.

A háborús viszonyok között a tüzérségi eszközök, lőszerek és egyéb hadi felszerelések szállításában pótolhatatlan szerepet töltöttek be. Békeidőben az áru fuvarozása és a mezőgazdasági munkák egy része kínált jó lehetőséget az erős, nagy vonóerőt képviselő, nyugodt vérmérsékletű, könnyen kezelhető lovak számára. Az igavonó funkció a hidegvérű lovak tenyésztésére is hatással volt. Az igényekhez igazodva nagyon eltérő tömegű és testalakulású típusok alakultak ki.