Az Alcsúti Arborétum a 19. század közepén még arról volt híres, hogy itt alakította ki József nádor a pompás birtokát, ma leginkább a hóvirágnyílás idején kap nagy figyelmet. Pedig valamikor a mintagazdaság, a kastély és a kert híre, rangja és jó példája egy egész ország kertművészetét és gazdálkodását alakította előremutatóan.

A nádor, akit „magyar Habsburg” néven emlegettek kortársai, egy elhanyagolt, elvadult területen kezdte megvalósítani álmait.

Ezzel egy időben egy nagy kertész hagyományú család sarja, Tost Károly szakmai irányításával, 1825-től kezdték meg az épület körül a kor divatjának megfelelően egy nagyvonalú tájképi kert kialakítását. Rendkívüli költséggel sok egzotikus fát telepítettek. József nádor itt ültette az elsők között a 19. század elején az angolkertek legdivatosabb növényét, a közönséges platánt, s ezzel a faj országos népszerűsítője lett.

1867-ben a nádor fia, József Károly Lajos királyi herceg vette át a birtok irányítását és nagy lelkesedéssel, szakértelemmel, sőt tudományos alapossággal fejlesztette tovább a kertet.

Szenvedélyének és sikeres honosítási kísérleteknek köszönhetően az alcsúti birtok az egyik legpompásabb hazai dendrológiai gyűjteményes kertté fejlődött.

Vetés kabátzsebből hóvirágok

Egy 1889-ből való, az Orvos-természettudományi értesítőben meg­jelent cikkben Hangay Oktáv, aki Nagylángon, a gróf Zichy családnál volt nevelő, egy érdekes jelenségről ír.

„…Első alkalommal feltűnt már a kastély parkja, vadaskertje s egyéb befásítottabb birtokrész oly jellegű flórája, mely sem a Bakonyvidék száraz erdei virányának, sem a lapályos mezei vegetatio jellegének megfelelő nem volt.

Később tudtam meg, hogy a jelenség egykori okozója az ó-szőnyi uradalom boldogult főura, Zichy János gróf volt. A jó szivéről mindenfelé ismert öreg ur szenvedélyes botanikus lévén kertjéből valódi füvészkertet alakított, hol mesterséges sziklafalak között szemlélhetők voltak a legszebb svájczi, krajnai alpesi flóra képviselői.

A növények kifejlődtek s ha az indigén fajokkal való harczot kiállották vagy a vidék klímájának áldozatul nem estek, állandóan megmaradtak a Dunántúl flórájában, teljesen saját erejükre hagyatva. A botanikus magyar főúr különben nem űzte tudományosan a füvészetet, de magvainál meg tudta különböztetni, hova hintse a nedvességet és szárazságot kedvelő növényeket. …Ime egy főúri kedvtelés is képes a növények terjedését elősegítni, ha a szigorú növénygeographus csóválja is fejét a természetes flóraterületek ilyetén összekeverése felett.”

A kertművelés ráadásul nemcsak a fákra terjedt ki, az évelő és hagymás növények is fontos szerepet kaptak. A nagy gonddal megtervezett, hosszan kanyargó utak mellé, a fák alá a Habsburg-család utazó- és gyűjtőszenvedélyének köszönhetően közel két tucat mediterrán, balkáni, kis-ázsiai, kaukázusi, krími származású hóvirágfaj hagymáit telepítették.

Séta során hajoljunk le, s nézzük meg közelebbről e kedves, törékeny növényeket. A hóvirágok könnyen hibridizálódnak, pontos meghatározásuk nem egyszerű feladat és jó szem kell hozzá. Figyeljük meg először a levelek alakulását, majd a látszólag egyforma virágok kocsányát, méretét és mintázatát, és meglátjuk az apró, de fontos különbségeket. Érdemes időt szánnunk a hóvirágra!

A 20. század történelmi viharaiban elpusztult a kastély, áldozatul estek az üvegházak, a narancsházak, a fürdőépület, de megmaradt a tórendszer és a kisebb építmények, a babaház és az állatketrecek.

Ajánljuk még:

• A Grassalkovich-kastély kertje Gödöllőn
• „Misztikus labirint” a tamási Likas-hegy oldalában