Már hagyomány, hogy a tavasz beköszöntével nemcsak a természet, hanem Magyarország egyik legkedveltebb és legismertebb borvidéke, Badacsony is ünneplőbe öltözik. A számos borászatot, kiállítót és magas színvonalú szakmai programot felvonultató „Badacsony New Yorkban” esemény minden évben igazi örömünnep a borvidék életében. Ekkor nem csak a legkiválóbb vulkanikus borokat tudják a vendégeknek megmutatni, hanem a borvidék szépségét, a benne rejlő potenciált is.
Akárcsak az elmúlt években, idén is a kisebb borászatoktól a legnagyobbakig, a kézműves termelőktől egészen a nagy pincészetekig mindenki jelen volt és kínálta válogatott borait. A gazdag kínálatból a közönségnek alkalma volt többek között a borvidékre jellemző szőlőfajtákból, mint például a Kéknyelűből, Olaszrizlingből, Szürkebarátból, Budai zöldből, Rózsakőből készített borokkal megismerkedni, valamint a jól ismert nemzetközi fajtákkal is találkozhattak a résztvevők.
A rendezvényt idén is színesítette egy mesterkurzus, amelyet Laposa József, a hazai borágazat legendás alakja tartott a Vivaldi teremben „ Badacsony – a magyar borvidékek ékessége” címmel.
„Badacsony miért a magyar borvidékek ékessége? Mert ez a harang alakú hegyek meseországa”- indította a tíz tételből álló mesterkurzust Laposa József. A szakember Szeremley Hubát idézte: „Ha egy hely szellemét be lehetne zárni egy palackba, az itt, Badacsonyban volna lehetséges.”
A borvidéket a fajok „szertelen sokasága” jellemzi. Napjainkban 82 bejelentett fajjal lehet/lehetne dolgozni, de ennek alig tizede is elég lenne. Öt évvel ezelőtt még 300 hektárral többet mutatott az ültetvények nagysága, ez idő alatt az Olaszrizling 160, a Szürkebarát 44 hektárral lett kevesebb, míg a Rajnai rizling 16, a Kéknyelű 0,2 hektárral nőtt. Túl sok a fajta, a szakember véleménye szerint a kelták óta nem volt ennyi kékszőlő a környéken. A globalizált világ a könnyed borok felé fordult, az egyedi ízvilág csak szűk körben ismert és elfogadott.
Egy biztos, Badacsonyban öt fő fajtára koncentrálnak a legnevesebb borászatok, s nem csak a borvidék nevét adó vulkáni kúp adja meg a színességet, hanem a többi hegy is.
Sok helyen nincsen már annyi szőlőtő, mind üdülő. Persze ugyanígy nőttek a vadkárok, miközben csökken a borfogyasztás. A magas termelési költségeket alig lehet fedezni az alacsony borárakból. Mindezeknek következménye egy 2400 éves táji-, termelési kultúra visszaszorulása.
