Magyarországon mások is tartanak emukat, de a többség elsősorban hobbi szinten.

Futás Levente Budapestről költözött a Bodrogzugban található Vissre azért, hogy a kárpótláson visszakapott családi földeken test- vérével újra felépítse a szüleik régi gazdaságát, amit sikerült megvalósítaniuk némi csavarral: ez pedig az emutartás. Azt mondja, hamar kiderült, hogy a tudatlanok bátorságával fogott hozzá a nálunk ismeretlen állatfaj tartásába, ami igaz a hústermelésre és az értékesítésre is. Az ismeretlenség homályából kinőni nehéz feladat, erre legalább húsz évet kell szánni.

Ezután az Egyesült Államokban terjedt rohamosan a háztáji tartása. Európában a kilencvenes években figyeltek fel rá a marhahús alternatívájaként.

– Egy évig csak hobbiból tartottuk, közben tanulmányoztam a fajtát, sokat olvastam róla, beszélgettem emutartókkal, meg- látogattam külföldi farmokat és gyarapodtak a saját tapasztalataim is, voltak kudarcok és sikerek. Majd eljött az idő, amikor fel kellett tenni a kérdést: menjük-e tovább – meséli a kezdeteket Futás Levente, aki a százhektáros gazdaság nagy részén növénytermesztést folytat, ezért adott volt az állattartás is. Nem gondolkozott tömegesen tartott húsállatokban, és még a struccnál is különlegesebb fajtát keresett.

Az ideális az lenne, ha a madarak szabadon, nagy területen élhetnének, de ez sajnos nem kivitelezhető, ezért karámrendszert építettek ki, amelyeket két méter magasra kellett emelni, hogy megakadályozzák a szökést, hiszen az emu képes helyből 1,5 méter magasra ugrani. Jelenleg egy madárnak 30 négyzetméter élettere van, és 30- 40 egyedet tartanak együtt. Európában nincs rokon fajuk, ezért nem kapnak el betegségeket, például a madárinfluenzára sem érzékenyek.

A madarakat búzával, kukoricával, napraforgóval etetik, a növénytermesztésük teljes egészében lefedi az emuk szükségleteit, a vágóállatok csak saját gazdaságból származó takarmányt kapnak. A tojóknak és a csibéknek Levente összeállított egy magasabb értékű tápot, ebben az eredeti keverék kiegészül lucernával, zeolittal és mésszel, amiből granulátumot készíttet. Erre azért van szükség, hogy a tojókat és az újszülött csibéket felkészítsék a télre, hiszen az emuk az európai évszakok szerint ősztől tavaszig tojnak. A kelés eltarthat júniusig is, így az utolsó csibék még csenevészen indulnak neki a télnek. Levente azt mondja, ahhoz, hogy az emuk genetikailag átálljanak ennek a féltekének az éghajlati viszonyaira, a szakemberek szerint csak 30 generáció után lehetséges. Euró- pában nem tart még itt a folyamat, ehhez legalább még húsz évre van szükség. De figyelemre méltó, hogy teljesen vegyszermentesen felnevelhetők és tarthatók a madarak.

Évente 1000-1500 tojást tudnak keltetni saját keltetőjükben, a csibék 54 nap múlva bújnak ki a tojásból és csíkosan jönnek a világra. A tojások többsége a szaporulatot szolgálja. Ha valaki viszont fogyasztani szeretné – hiszen nagyon finom –, arra kell számítani, hogy 12 tyúktojásnak felel meg egyetlen emutojás. A héja nagyon vastag, ezért alkalmas kézműves dísztárgyak készítésére.

Feldolgozó és mobil szúrópont

A madarak évről évre gyarapodtak, ami egy következő lépést generált: 2010-ben megvalósult egy húsfeldolgozó létesítése..

A tervezők és a hatóság is azt mondta, ez elképzelhetetlen, mert ehhez a tevékenységhez több mint 200 négyzetméteres helyiségre van szükség. Egy kis segítséggel és a magam által készített tervvel sikerült végül meggyőzni az érintetteket, és az eredeti elképzelések alapján tudtam kialakítani a feldolgozót, aminek megvalósításához egy pályázati összeg is segítségemre volt. Azóta több tervező megnézte, hogyan sikerült ekkora területen elhelyezni a szükséges és előírt feltételeket – emlékszik vissza a ki- hívásokra, amiről azt mondja, hogy mindenben úttörőnek kellett lenni, ezek szerint ő a kihívások embere.

Az elkészült komplexum emu és strucc feldolgozására alkalmas, európai uniós jogosítvánnyal rendelkezik, Magyarországon egyedül- állóan. Itt történik a saját állományuk feldolgozása, emellett bérbe struccok vágását és feldolgozását vállalják. Naponta egy műszak alatt 10 állatot dolgoznak fel. A feldolgozó kapacitása évi 20 tonna hús, jelenleg a felére van igény.

Az emukat vágás előtt nem kell szállítani, hiszen a feldolgozó a farm szomszédságában van. A bér- vágás tette szükségessé, hogy be- szerezzen egy mobil szúrópontot, amely Európában is egyedülálló, ezzel az USA-ban elterjedt készülékkel a helyszínen lehet sokkolni a madarakat. Erre azért van szükség, mert az emukat és a struccokat nem lehet élve szállítani, olyan stresszhatás éri őket szállítás közben, hogy el is pusztulhatnak, vagy a szervezetükben kimutathatóan felhalmozódik a stresszhormon, ami a húsminőség rovására megy.

A madarakat izomcsoportokra szedik, lehártyázzák és szép márványos, vörös húst kapnak. A feldolgozás során általában konyhakész steakhúsokat készítenek, a kisebb darabokat felkockázzák, ami pörköltnek, ragunak alkalmas. A nyakából kiváló levest lehet készíteni, és a májat is érdemes kipróbálni.

A húsokat vákuumcsomagolás után sokkoló fagyasztással tartósítják, ami két év szavatosságot biztosít a termékeknek.