Az április első hetében érkezett fagy következtében az idén a szokásosnál két héttel később kezdték szedni a zöldspárgát a Bács-Zöldértnél, mert a nagy hideg a homoktalajt is lehűtötte. Az utóbbi 2-3 év augusztusában tapasztalt 40 °C feletti hőség, és az abból eredő vízhiány pedig rendkívül legyengítette az ültetvényeket, így jó, ha június közepéig szedhetők lesznek. A rövidebb szezon pedig kisebb bevétellel jár, tudtuk meg Bűdi Zsolt vezérigazgatótól, a cég egyik tulajdonosától. spárga

Nemcsak mi küszködünk a szárazsággal, a holland Teboza nemesítőház már több spárgaültetvényét felszámolta Spanyolországban. A Bács-Zöldért kecskemét-borbási spárgaállományai is megritkultak, a tövek egy része kipusztult, és a többinek a fejlettsége is elmarad a kívánatostól. Ez utóbbi lemérhető arról. hogy amíg korábban 2-3 méter magas lombot tárcsáztak le a fagyok után novemberben-decemberben, tavaly az aszály miatt annak töredéke volt a zöldtömeg.

Csak a víz hiányzik spárga

Az 50 hektáros ültetvényt 2 lépcsőben telepítették, 42 hektárt 8 éve, majd 6 éve ültettek újabb 8 hektárt. A spárga esetében ez a kor nem számít soknak, Hollandiában is csak azért számolják fel 8-9 év után az ültetvényeket, mert ott a nagyon magas földárak miatt 10 százalékos hozamcsökkenést sem engedhetnek meg. Hollandiában átlagosan 12-14 tonnát termesztenek hektáronként, miközben nálunk az 5 t/ha hozam már kimagasló. A fajták és a technológia azonos, a vízellátásban azonban hatalmas a különbség.

A magyar adottságok kiválóak a spárga termesztéséhez, hiszen a spárga szereti a laza, könnyen melegedő, vizet jól áteresztő talajokat, és ilyenből viszonylag sok van nálunk, amíg Hollandiában, Németországban keresni kell a spárga termesztésére alkalmas területeket.

A spárga ugyanis rendkívül vízigényes növény, és az országos tapasztalat szerint annak legföljebb 50 százalékát tudjuk kielégíteni. Minden spárgatermesztő öntöz, de például tavaly a nyári hőségben hiába működtették a Bács-Zöldértnél a dobos öntözőberendezéseket sokszor még éjszakai is, óriási volt a párolgási veszteség. Ráadásul az öntözőrendszer kiépítése drága és működtetése is  energiaigényes. A kutak pedig kezdenek kimerülni, a fúrott mélységben már nincs elég víz, ami hatalmas gondot vetít előre a Homokhátságban.

Valószínűleg nálunk is az hozhatna megoldást, ha átvennénk a holland, belga, francia – és már Szerbiában, Olaszországban is alkalmazott – gyakorlatot, miszerint 5-10 hektáros területeket csatornákkal vesznek körbe, és zsilippel szabályozzák a talajvíz szintjét, így a spárga akár 2 méterre is lenyúló főgyökere tulajdonképpen belelóg a vízbe. Annyi vizet vesz fel, amennyire szüksége van. A csatorna megépítése egyszeri költség, annak köszönhetően viszont száz évig lehet spárgát és gyümölcsöket biztonsággal termeszteni.