Európából származhat a denevéreket tizedelő kór

A betegség az európai denevérek közt gyökerezik

2009-ben a kutatók Európában, pontosabban Franciaországban találták meg a gombát egy közönséges denevér orrán (Myotis myotis). Nem sokkal később még három másik országból is előkerült a kórokozó, azonban egyetlen denevér sem pusztult el. Szintén 2009-ben Ázsiában is előkerült a patogén. De itt sem okozott tömeges pusztulást, mint az Egyesült Államokban. Ez is egy bizonyítéknak tekinthető arra nézve, hogy a fehérorr-szindróma okozója Európából származhat.

Sébastien Puechmaille, a Montpellier Egyetem denevérszakértője, aki 2009-ben először találta meg Európában a betegséget, tovább vizsgálódott. 2015-ben megjelent jelentésben rámutatott, hogy a Pd genetikai szempontból igen változatos a kontinens különböző területein. Ahhoz nem sikerült elég információt gyűjteniük, hogy megmondják, melyik populáció lehetett az amerikai járvány forrása.

Azt azonban kimutatták, hogy minden egyes barlangnak saját gombapopulációja volt.

Itt található a Optymistychna-barlang, mely Európa leghosszabb barlangja a maga 267 kilométerével. A közeli szintén tekintélyes hosszúságú, 143 kilométeres Ozerna barlanggal együtt mindkét föld alatti élőhelyen előfordulnak a Pd gomba spórái. Emellett igen népszerűek a barlangászok körében is azóta, hogy az Szovjetunió felbomlott 1991-ben.

Puechmaille számtalan jelentést vizsgált meg, és azt találta, hogy az ukrán és a new york állami barlangászok az 1990-es évektől a korai 2000-es évekig számtalan „csere-túrát” szerveztek. A kutató arra is rámutatott, hogy egy ilyen túra után igencsak koszosan kerül elő az ember, és a ruhán könnyen felhozhatja a gomba spórákat – vagy más patogéneket is. Így tehát a barlangászok lehetettek a denevéreket tizedelő fehérorr-szindróma közvetítői.

A biológiai biztonság és barlangászat

Ez a felfedezés intő jel kell hogy legyen mind a barlangászok, mind a kutatók számára. Fontos, hogy a barlangból való feljövetel után gondosan megtisztítsák a ruházatokat és a felszereléseket, mutatott rá Kate Langwig betegségekre szakosodott ökológus a Virginai Műszaki Intézet és Állami Egyetem munkatársa, aki nem vett részt a tanulmányban.

A gomba spórák vizsgálata arra derített fényt, hogy két fő csoportot lehet megkülönböztetni a Pseudogymnoascus destructans esetében: Pd-1 és Pd-2. Egyelőre a Pd-1-es jutott el az USA-ba. Azonban Európában a Pd-2-es csoport jóval több fajt képes megfertőzni. Ebből arra lehet következtetni, hogyha ez a típus is átkerül Észak-Amerikába, még nagyobb pusztítást végezhet.

Emiatt nagyon óvatosnak kell lenniük a kutatóknak és barlangászoknak, hogy ne mozdítsák ki a természetes előfordulási helyükből ezeket a spórákat.