Éppen arra az időszakra, az 1990-es évek elejére esett hazai a „biogiliszta-őrület”, amikor sokan a gyűrűsférgek szaporításában és a tartásuk révén képződött humusz értékesítésében látták a gyors meggazdagodás lehetőségét. Bíztak ugyanis a bizniszt ösztönző – nem mindig leellenőrizhető – cégekben, főként, hogy hitelt is kaptak a tevékenységhez. Végül a többség belebukott a biohumusz-termelésbe, a nem szakszerűen alkalmazott technológia, az Olaszországból származó giliszták fertőzöttsége és a felvevőpiac hiánya miatt.
Zsófi Péterék is vásároltak olasz gilisztákat (200 ezer darabot), és ők is vettek fel hitelt a „biznisz” beindításához, ám már kellő tapasztalat birtokában, az általuk jónak vélt technológiával dolgoztak, és az értékesítést is vállalták, így nem jutottak sokak szomorú sorsára.
Tiszakesziben lévő házuk kertjében először fóliasátorban készítettek 15 méter hosszú szervestrágya-prizmát, de azt gyorsan kinőtték, így 30 méteresre bővítették. A kísérleti szakaszt követően pedig átálltak a szabadföldi humusz termelésére, és eljutottak az 50 méteres prizmáig.
Ellenőrzött termék
Éppen ezért számukra az sem okozott törést, hogy 1994-től engedély kellett a forgalmazásához, miután kiderült, hogy az országosan tömegével megtermelt humusznak jószerével semmilyen jótékony hatása nem volt a termőföldekre. A kísérletezést aztán sem hagyták abba, és még ennyi év után is azt nézik, hogyan lehetne még jobban csinálni.
Amikor Podmaniczky Gáborhoz, a Hajdú-Bihar megyei Növény- és Talajvédelmi Állomás akkori helyettes vezetőjéhez fordultak, már 20 tonna gilisztahumuszuk képződött egy év alatt az 50 méteres prizmában. Ehhez ugyanannyi mélyalmos istállótrágyát használtak fel, többszöri etetéssel. Tapasztalataik szerint a gilisztahumusz termeléshez a laza mélyalmos juh-, kecske- és szarvasmarhatrágya egyaránt megfelel, amit prizmába rakás előtt rövid ideig komposztálnak.
A prizma helyét fekete fóliával takarják, arra kerül a kitermelt prizmáról leszedett felső réteg, tele gilisztával, majd a néhány centiméter vastag friss trágyaréteg.
Három-négyszer érdemes ráetetni
A tápanyagot keresve a prizmában alulról felfele haladnak, ezért célszerű három-négyszer „ráetetni”, azaz egy újabb trágyaréteget a prizmára teríteni. A gazdaságos kitermeléshez ugyanis jó elérni a 40-50 centiméteres vastagságot, magyarázta Zsófi Péter. Tudni kell azonban, hogy egyszerre mennyit szabad ráteríteni. A szakirodalom eredetileg 8 centimétert javasolt, de mivel náluk az 50 méter hosszú, 2-2,2 méter széles prizma vált be, arra alkalmanként 15-20 centiméteres réteget tesznek. Így a nedvességet is jobban tartják.
