Róluk szóló történet, hogy 1956. november 4-én, Pécs határában az akkori városparancsnok, Csikor Kálmán fogadta a szovjet csapatokat, és biztosította őket, hogy a város nem fog ellenállást tanúsítani. Katonaviselt emberként jól tudta, nincsenek esélyeik. Viszont a városban sokan nem értettek egyet ezzel a döntéssel, és akkor elhangzott a jelszó: „Fel a Mecsekre!” A „partizánoknak” sikerült fegyverhez jutniuk, és Pécsen, a dömörkapui kulcsosháznál szerveződött az ellenállás. Kubicza János vezetésével először Vágotpusztán, majd az orosz támadásoktól tartva Kisújbányán alakítottak ki parancsnokságot. Amikor azt megtudták a szovjetek, átmentek a Réka-kunyhóba.

Később egy vadásztársaság bérelte a házat, majd kivonultak, és margóra került az épület. „Az akkori pécsváradi igazgatóval, Ripszám Istvánnal, a Mecsekerdő Zrt. jelenlegi vezérigazgatójával több közös alpokbeli és tátrai túrán látottak alapján határoztuk el, hogy kellene valamit kezdeni a házzal. Akkor, 2006 őszén vettem át a kulcsot, és indult el a munka” – tekintett vissza a kezdetekre a gondnok. Bár nem voltak turisztikával, szálláshely-szolgáltatással kapcsolatos tapasztalataik, nagy volt a lelkesedésük. Varga Jenőt vállalkozóként sem az anyagiak motiválták.

Békebeli kulcsosház napelemmel

„Az első időszakban hétvégenként jártam ki ide, főztem teát, kentem zsíros kenyeret, és jöttek az emberek. Ezen keresztül szondáztam, van-e fogadóképes kereslet az ilyen jellegű szolgáltatásra. Majd megkezdtük a hivatalos procedúrát, a hatósági engedélyek beszerzését, és 2008-ban megnyitottunk mint C típusú, hegyi menedékház. Egy év múlva pedig azon vettük észre magunkat, hogy nem volt szabad hétvége” – ma ott tartanak, hogy a Mecsekerdőnek öt, mindenki számára elérhető, európai színvonalú kulcsosháza van.

Az épületet az addig megszerzett tapasztalatok alapján, az elhelyezkedés és az infrastrukturális lehetőségek figyelembevételével alakították ki.

Ugyanakkor új technológiaként napelemes világítást alakítottak ki, így – bár nincsen térerő – a telefonok is feltölthetők. Miközben a vizet a forrásból kell hozni, sparhelten lehet főzni, minden helyiségben külön kályha van, amit a vendég gyújt be. A Réka-kunyhó 10 ággyal plusz 2 pótággyal működik, ehhez jön a közösségi tér, az étkező, és egy jól felszerelt, ám falusi jellegű konyha.

Csönd és nyugalom

Aki békességre vágyik, azt megtalálja a Réka-kunyhó különleges atmoszférájában. A hatalmas jegenyefenyőkkel, bükkökkel körülölelt völgyben körbenézve az ember Erdélyben érzi magát. A csöndnek itt szerves része a patakok csobogása. A csodát azonban ki kell várni. Ha van időnk arra, hogy az urbánus tempóból, a vibráló zajokból, zörejekből, szagoktól telített közegből ki tudjunk lépni, az érzékszerveink kiélesednek, kitisztulnak, és azt is észrevesszük, meghalljuk, ami a város zajában fel sem tűnne. Na, akkor megérkezik a csoda.

Mire ezekkel végzel, már dél van. Otthon ezek gombnyomásra mennek. Átértékelődnek a teendők, itt az ember jobban látja, hogy az életünkhöz szükséges dolgok mennyi időt vesznek el” – figyelmeztetett Varga Jenő, miközben tologathatjuk a sparhelton az edényt kicsit idébb-odébb, ahogy eleink is pontosan tudták, melyik részén hogyan bugyog a fazék.