Kialakult a képzési program
A projekt végére nemcsak ezek a mérési eredmények álltak rendelkezésre, hanem egy jól működő, kipróbált módszertan és egy erre épülő képzési program is.
Ide tartoznak a szociális intézmények, az oktatási szereplők, az egészségügyi és rehabilitációs központok, de akár olyan szervezetek is, amelyek a mentális egészség megőrzését tűzik ki célul.
A Hortus Medicus így egy hároméves folyamat eredményeként jutott el a szociális farmok tapasztalataitól egy tudatosan felépített képzési tematika és terápiás modell kidolgozásáig. A projekt legfontosabb hozadéka talán éppen az, hogy megmutatta: a kert kiváló eszköz arra, hogy egy komplex rendszerben legyen jelen a fejlesztés, a gyógyulás és a tanulás egyszerre.
Terápiás kert a gyakorlatban
A terápiás kert tudatos építése már a tervezés első lépéseinél elkezdődik. A résztvevők nem elméleti példákon keresztül tanulnak, hanem valós környezetben, működő kertekben próbálják ki a módszereket. „Nem lehet könyvből megtanulni, ezt látni és csinálni kell” – hangzott el a beszélgetésben. A tanfolyam tehát erősen gyakorlatorientált, a résztvevők saját élményen keresztül tapasztalják meg, hogyan működik egy-egy foglalkozás, és milyen reakciókat vált ki a különböző célcsoportokból.
A képzés jelenleg a gödöllői SZIA kertben folyik, melyet a MATE és a Diverzitás Alapítvány közösen tart fent oktatási céllal, de egyúttal társadalmi vállalkozásként.
Amikor egy szakember kilép a képzésből, az első és legfontosabb feladata nem maga a kert kialakítása, hanem a célok és a célcsoport pontos meghatározása. A terápiás kert ugyanis mindig „valakinek készül”. Más térre, eszközökre és feladatokra van szükség autizmussal élő fiatalok esetében, mint például idősek vagy mozgáskorlátozott emberek számára. „Először az embert kell megismerni, és csak utána jöhet a kert” – fogalmazták meg a szakemberek.
Igényekhez igazodó kerttervezés
Ezt követi a kerttervezés, amely már kifejezetten ezekre az igényekre épül. A gyakorlatban ez nagyon konkrét döntéseket jelent: milyen szélesek legyenek az ágyások, milyen magasságban helyezkedjenek el, mennyire legyen átlátható a tér, milyen növényeket válasszanak. Egy mozgáskorlátozott csoportnál például elengedhetetlen az akadálymentes megközelítés és az emelt ágyások használata, míg autizmussal élők esetében a túl sok inger kerülése és a jól strukturált, átlátható tér válik hangsúlyossá. Időseknél a biztonság, a stabil kapaszkodók és az egyszerűen végezhető feladatok kerülnek előtérbe. Az idős, esetleg demens embereknél fontos a múlt felidézése, tehát a régi, általuk ismert kultúrákkal kell kezdeni, újdonságokat csak szépen fokozatosan érdemes bevezetni.
