Andrea kiváltotta az őstermelői engedélyt, elvégezte az aranykalászos gazdaképzést, és elkezdte háztól értékesíteni portékáit. Gyorsan kiderült, hogy nagyobb az igény, mint gondolta. Nemcsak dicsérték a terményeit, de volt, aki előre le akarta foglalni az egész málna-, paradicsom- vagy szederkészletét. Erre reagálva elkezdte tudatosabban tervezni, átalakítani a kertet, hogy jusson a családnak és a vásárlóknak is.

– Emlékszem, a piacon álltam, palántákat árultam, közben már virágzott a bodza, és én az engedélyekre vártam. Tudtam, hogy ha minden összeáll, a bodzaszörpöm sikeres lesz. Így is lett. Ez volt az a pillanat, amikor egy egyszerű kertből megszületett valami több: egy másodállású vállalkozás, ami nemcsak munkát, hanem valódi örömet és visszaigazolást adott – vallja a termelő.

A vásárlónak tudnia kell, mit vesz

Az Andi Édeskertje ma már több lábon áll. A palántanevelés, a zöldség- és gyümölcstermesztés, valamint a feldolgozott termékek készítése egyaránt része a mindennapoknak. Mindez azonban komoly logisztikai és fizikai kihívásokkal jár.

Két kisebb polikarbonát házban neveli a palántákat, de folyamatosan küzd a helyhiánnyal és a fűtéssel. Napközben ki kell pakolni, este vissza, figyelni az időjárásra. Főállás mellett ez nem egyszerű. Van, hogy hajnal 3-kor kel locsolni, majd indul dolgozni, este pedig címkéz vagy adminisztrál. A termesztés során igyekszik alkalmazkodni a vásárlói igényekhez, még akkor is, ha ez új kihívásokat jelent. Sok olyan növényt kezdett el termeszteni, amire korábban nem is gondolt: ilyen például a homoktövis, a fekete berkenye vagy a gránátalma.

Piac mint kapcsolódási pont

A termékpalettán szörpök, lekvárok, befőttek, lecsók és rostos levek is szerepelnek. Az alapanyagok szinte kivétel nélkül saját termesztésből származnak.

– Ez számomra alap. Nemcsak a szabályozás miatt, hanem mert teljesen más az ízük. Aki egyszer megkóstolja, érzi a különbséget. A piac azonban nemcsak lehetőség, hanem komoly kihívás is. Fizikailag és mentálisan is megterhelő. Egész nap talpon vagyok, figyelni kell a vásárlókra, ráadásul nagy a verseny, sok a kereskedő, akik nem termelők. Ezzel nem tudok és nem is akarok versenyezni. Nálam az van, ami szezonban terem.

Mindezek ellenére Andrea számára a piac nemcsak értékesítési helyszín, hanem kapcsolódási pont is. Itt beszélgethet a vásárlóival, akik visszajelzést adnak a termékekről. Számára ez az, amiért megéri. A visszajelzések egyértelműen pozitívak, hiszen sok a visszatérő vásárló. Nagyon meg vannak elégedve mind általa árusított palánta termésével, a termények ízével, a feldolgozott élelmiszerek minőségével. Örömmel élte meg tavaly, amikor visszajöttek a vásárlói, hogy beszámoljanak arról, milyen szépen fejlődik a paradicsompalánta, mennyi finom paprika termett, vagy milyen jóízű volt a szörp, amit tőle vásároltak.

– Két út van előttem. Az egyik, hogy maradok ezen a szinten, optimalizálok, és csinálom, amíg bírom. A másik, hogy felfejlesztem a gazdálkodásomat annyira, hogy megéljek belőle. De ehhez tőke kellene, föld, eszközök. Jelenleg az első út a reálisabb. Bármelyik irány valósul meg, egy dolog biztos: a kert marad. Nincs annál jobb, mint amikor kimegyek, leszedek egy paradicsomot, és ott helyben megeszem, vagy reggelizem a málnásban. Amíg mozogni tudok, csinálni fogom.

Rostási Nikolett