0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. június 8.

Nem csak dísznövények: húsos som és japánbirs

A kora tavaszi virágokhoz hasonlóan a korai virágzású cserjék, fácskák is üdítő színfoltjai kertjeinknek. Cikkünkben két olyan növényt szeretnék bemutatni, melyekre nemcsak dísznövényként, hanem gyümölcstermő növényként is tekinthetünk.
A nagy gyümölcsű somfajták öntermékenyülő képessége nem megfelelő, ezért érdemes 2-3 fajtát ültetnünk. A somfajtákat Cornus mas magoncaira szemezve hozzák forgalomba.

Az oltványok gyakran már a második évben megmutatják terméseiket, és a negyedik évtől 3-5 kg gyümölcsöt is teremhetnek. A vadon termő, idős, nagyméretű növényekről akár 80-100 kg gyümölcs is szüretelhető.

A japánbirs (Chaenomeles sp.) dísznövényként ismert, pedig illatos gyümölcsei fogyaszthatók. Rendkívül magas savtartalmuk miatt nyersen nem ehetők, de sokféleképpen feldolgozhatók és más gyümölcsfajokkal, például almával, körtével, fekete bodzával jól társíthatók. Készíthető belőlük gyümölcslé, lekvár, gyümölcskrém, kandírozott gyümölcs, édes must, likőr, bor. A gyümölcs leve gyümölcssaláták, fagylaltok, joghurtok ízesítésére kiváló. Hazájában, Kelet-Ázsiában a parfümelőállítás alapanyagául is szolgál.

A gyümölcsükért termesztett fajták előállítása a 20. század elején Ukrajnában kezdődött, majd a nyolcvanas években folytatódott az észak-európai országokban, így Finnországban, Svédországban, Litvániában, Lettországban, valamint Lengyelországban. Legnagyobb felületen Lettországban és Litvániában termesztik, gyümölcse a fagyérzékeny birs helyettesítésére szolgál.

A japánbirs a tavasz egyik legelső és leglátványosabb virágzó díszcserjéje
A japánbirs a tavasz egyik legelső és leglátványosabb virágzó díszcserjéje
Forrás: Kerti Kalendárium

A japánbirs Kelet-Ázsiában honos, a 18. század végén és a 19. század közepén került Európába. Kora tavasszal, lombfakadás kezdetén nyíló fehér, rózsaszín vagy vörös színű virágaival hamar a kertek, parkok kedvelt növényeivé vált.

A kereskedelmi forgalomban megtalálható, gyümölcseikért termesztett fajták zöme a Chaenomeles japonicából és a Chaenomeles x superbából származik.

A Chaenomeles japonica egy méter magasra növő, terjedő tövű cserje. Termőképessége és téli fagytűrése kiemelkedő. A japánbirsek közül a legkorábban érő és a legkisebb gyümölcsöket termő (20-30 g). Virágai téglapiros színűek, termései gömbölydedek, 3-5 centiméter átmérőjűek, sárgászöld színűek, igen illatosak, jól tárolhatók. A Chaenomeles japonica gyümölcstermő fajtái a Lettországból származó Agra, Agrita, Alfa, Arta és a Cido. A legismertebb és legelterjedtebb a Cido, mely alig tövises gallyazatú, nagy termőképességű. Változatos alakú és méretű, sárga színű termései szeptemberben érnek.

A Chaenomeles x superba nagyobb méretű, 1-2 méter magas bokrot nevel. A fajták virágainak színe a fehértől a sötétvörösig terjed. Termésük alakja, mérete a Chaenomeles speciosához hasonló. Nagyon sok díszfajtája ismert, melyek közül sok nemcsak virágaival, hanem nagyméretű, ehető gyümölcseivel is díszít: Andenken an Karl Ramcke, Crimson and Gold, Elly Mossel, Fire Dance, Fusion, Hollandia, Pink Lady, Vesuvius, Nika, Nikolaj és Nina.

A japánbirs termése nyersen fanyar, de kiváló lekvár, befőtt készíthető belőle
A japánbirs termése nyersen fanyar, de kiváló lekvár, befőtt készíthető belőle
Forrás: Kerti Kalendárium
Forrás: Kerti Kalendárium

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: