Táplálkozási érték és felhasználás
A csemegekukorica nemcsak finom, hanem táplálkozás-élettani szempontból is rendkívül értékes, számos vitamint és élelmi rostot tartalmaz. A világ megannyi konyhájában megtalálható. Az USA-ban főtt vagy grillezett formában, vajjal fogyasztják. Mexikóban elote készül belőle, ami egy fűszeres, sajtos kukorica. Hazánkban pedig nagyon kedvelt a főtt kukorica és a kukoricasaláta, de gyakran találkozhatunk vele levesekben vagy köretként, valamint a son-go-ku pizza nélkülözhetetlen feltétjeként.
Fajtaválasztási szempontok
A kertészek egyik legfontosabb döntése a megfelelő fajta kiválasztása. Ez határozza meg a cukortartalmon felül a további ízeket, a termés minőségét (pl. a csövek hosszúsága, a szemek színe), a vetés és a betakarítás időzítését is. Ezekről az információkról minden esetben a vetőmag csomagolásáról tudunk tájékozódni.
Cukortartalom és íz szempontjából a választék:
- su (klasszikus, „kukoricásabb” íz), a csomagoláson feltüntetett „normálédes” felirat ezt jelöli,
- se (édesebb, kiegyensúlyozott) és
- sh2 (nagyon édes, „desszert jellegű”).

Fotó: Volcsányi Józsefné
Szemméret és állag tekintetében a kisebb, puhább szemek inkább friss fogyasztás esetén ideálisak, míg a roppanós, nagyobb szemek feldolgozáshoz megfelelőek.
A csőméret legtöbbször két kategóriába sorolható. A rövidebbek (15-18 cm) gyorsabban érnek, azonban kisebb hozamot eredményeznek. A hosszabb (20-25 cm) csövek esetében természetesen nagyobb a hozam, viszont ezek kifejlődéséhez több időre van szükség.
Természetesen a napok számát a gyártók ideális körülmények között meghatározott értékek alapján adják meg: akkor lesz ennyi a tenyészidő, ha megfelelő a hőmérséklet, optimális a vízellátás és jó a tápanyagellátás. A valóságban ez módosulhat, hiszen a hűvös tavasz lassabb fejlődést eredményez, míg a meleg – a növény igényeit kielégítő – időjárás hatására felgyorsul a fejlődés, és a megadott napokhoz képest hamarabb fogyaszthatóvá válik a termés. Ennek megfelelően az eltérés akár ±5-10 nap is lehet.
Gyakorlati szempontból igen hasznos, ha több, különböző tenyészidejű fajtát vetünk. A korai, a középkorai és a késői típusok kombinálásával a betakarítás elnyújtható, és hosszabb ideig áll rendelkezésre friss termés a kertben.
A fajtaválasztásnál további fontos szempont a különböző betegségekkel szembeni ellenálló képesség, mely jelentősen leegyszerűsíti – akár meg is előzheti – a növényvédelmet, és megnöveli a termesztés sikerességét. További védelmet nyújt a vetőmagok csávázása, erről a csomagoláson szintén feltüntetik az információkat.
Termesztés
A kukorica kifejezetten melegkedvelő növény, a csírázáshoz minimum 10-12 °C talajhőmérséklet szükséges, további fejlődéséhez pedig a 20-30 °C az optimális. Ennek megfelelően rendkívül érzékeny a hidegre. A túl korai vetéssel kockáztatjuk a kelést és a kezdeti fejlődést. A cukortartalom szempontjából az sh2 (más néven desszert) kategóriába tartozó fajták a másik két típushoz képest még érzékenyebbek, így a vetés időzítése és a kezdeti gondozás még nagyobb körültekintést igényel.
A termesztés sikeressége szempontjából szintén kiemelt jelentőségű a laza, morzsalékos talaj.
Ez különösen fontos kukoricánál, mert viszonylag nagy magból indul, de a kezdeti hajtás nem túl erős mechanikailag, így kisebb ellenállású talajjal segíthetjük.

Fotó: Volcsányi Józsefné
A magok vetés előtti előáztatásával kapcsolatosan megoszlanak a vélemények. Számos fórum kiskertekben a gyorsabb és egyöntetűbb kelés érdekében javasolja a műveletet, de több érv szól ellene, mint mellette. Ezek közül a legfontosabb, hogy nagyon nehéz az optimális áztatási idő meghatározása. Ha a maghéj már felpuhul és kibújik a csíra, akkor az rendkívül érzékennyé válik. Mozgatáskor, vetéskor könnyen megsérül vagy letörik, és ez kieső növényeket jelent. Vízben állva a mag rosszabbul jut oxigénhez, könnyebben indulnak meg a nem kívánt mikrobiális folyamatok. Csávázott mag esetében áztatással a bevonat egy része leoldódhat, ezzel tovább csökkentve a korai védelem hatékonyságát. Mindezen indokokat figyelembe véve jóval hatékonyabb, ha az „áztatás” akkor történik, amikor a magok már a talajban vannak.





