A termőterület megtervezésekor nagyon fontos, hogy a kukorica szélporozta növény, ezért blokkokban (négyzetes elrendezésben) érdemes vetni, nem egy hosszú sorba. A növény külön hozza a porzós (címer) és termős virágokat (cső), és minden egyes kukoricaszem egy-egy megtermékenyített virág. Például egy átlagos 500 szemes csőhöz 500 sikeres beporzás szükséges. Ha a beporzás nem tökéletes, hiányos, „lyukas” lesz a cső. Éppen ezért fontos a megfelelő növénysűrűség, a szélmozgás és az egyenletes fejlődés.

Hatására csökken a cukortartalom, nő a keményítő aránya, ezzel együtt a szem kevésbé lesz lédús és puha. Ha a beporzás nem egyöntetűen csemegekukorica által történik, akkor heterogén csövek is előfordulnak. Ekkor egy csövön belül vegyesen találhatók csemege- és takarmányjellegű szemek, ami szintén rontja a minőséget.

A termesztéshez legmegfelelőbb a jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag, középkötött talaj. A megfelelő hely kiválasztásához további szempont a vetésforgó. A kukorica ne kerüljön minden évben ugyanarra a helyre, a talajkimerülés és növénybetegségek miatt.

A várható termésmennyiség kiszámításakor általános szabály, hogy egy növény egy csövet hoz. Ritkán előfordul, hogy megjelenik egy második csőkezdemény, de ezek kisebbek, gyakran hiányosan termékenyülnek, és legtöbbször nem érik el a szedési minőséget. Mivel a növény erőforrásai ekkor megoszlanak, így megjelenésük a fő cső minőségére is negatív hatással van, ezért a második cső eltávolítása mindenképpen javasolt.

Ha a vízhiány ezeknél a fázisoknál alakul ki, akkor annak hiányos csövek és rossz szemképződés a következménye, így lehetőség szerint legalább ezekben a stádiumokban öntözés szükséges.

A betakarítás optimális ideje

A termés akkor érett a betakarításra, amikor a szemek teltek, tejnedvet eresztenek (tejérés állapot) és a csuhé még zöld. Ez általában a virágzás után 18-24 nappal következik be. A tejérés a kukoricaszem fejlődésének az a fázisa, amikor a szem már teljesen kifejlődött méretű, belseje még lágy, tejszerű (tejnedves), a cukortartalom közel maximumon van, a keményítőképződés még nem domináns. Ez az az állapot, amikor a csemegekukorica a legédesebb és legzsengébb.

A szem belsejében ekkor a cukor nagy része még oldott formában van jelen, nem kezdődik meg a keményítő felhalmozódása. A szem ezért lédús, puha, enyhén roppanós. Ha azonban a cső tovább marad a tövön, akkor csökken az édesség és megjelenik a „lisztes” állag. Éppen ezért nagyon fontos, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb időpontot, melyhez a következő vizsgálatok nyújtanak segítséget.

• Körömpróba (legbiztosabb módszer). Egy szemet megnyomunk körömmel, és ha fehéres, tejszerű nedv jelenik meg, akkor a cső állapota ideális a szedéshez. Ha a megjelenő nedv víztiszta, akkor a termés még éretlen, míg a sűrű, pépes állagú nedv már túlérett termésre utal.
• Csuhélevelek állapota. Ideális esetben még zöldek és feszesek, szorosan fedik a csövet.
• Bibeszálak („szálkák”). A szedésérett csemegekukoricánál barnulnak, száradnak, de nem teljesen szárazak.
• Cső tapintása. Ideális esetben a cső telt, „kitöltött”, a szemek kitapinthatók a csuhén keresztül.

Mivel ez a szedéshez optimális állapot rövid ideig – mindössze kb. 3-5 napig – tart, így elengedhetetlen a többszöri ellenőrzés. Természetesen az adott fajtára jellemző tenyészidő is jelenthet némi támpontot, de – mint ahogyan azt már említettem –, a megadott értéket számos tényező befolyásolhatja.