Szedés utáni felhasználás – a gyorsaság számít
A termesztés kritikus pontja a csemegekukorica egyik legérzékenyebb tulajdonsága, vagyis, hogy a cukor gyorsan keményítővé alakul. Ez az oka annak, hogy a legjobb ízélményhez a fogyasztásnak a szedés után néhány órán belül kell történnie. A tárolás mindössze néhány óráig javasolt és akkor is hűtve. A kukoricaszem egy élő szövet marad a betakarítás után is, és a sejtekben tovább zajlik az anyagcsere.
A tartósítási módok közül otthoni feltételek közt a leggyakoribb a fagyasztás, vagy konzerv készítéséhez is található számos recept, de itt is nagyon fontos a gyorsaság.
Fotó: Volcsányi Józsefné
Különleges funkciók
A kukoricára tekinthetünk szélfogóként, valamint a mikroklíma szabályozójaként is. Mivel viszonylag magasra nő, sűrű lombot képez, ezért alkalmas a fiatal palánták védelmére, az árnyékában élő növények esetében a kiszáradás csökkentésére, a napégés megelőzésére is.
Egyik eleme a „három nővér” módszernek, amely Észak-Amerika őslakos népeitől származik. A növénykombináció rendkívül célratörő, és hatékony az együttműködés. A kukorica felfelé tör, stabil támaszt ad; a bab kapaszkodik, és közben a talajt is gazdagítja; a tök pedig szélesen terül, árnyékol, takar, és próbálja megakadályozni, hogy a föld kiszáradjon vagy gyomosodjon.
Természetes térelválasztóként tagolja a kertet, segítve annak igény szerinti kialakítását. Betakarítás után pedig a szár felaprítható, komposztálható vagy talajtakarásra is használható. Ezzel az általa felhasznált tápanyagok ismét visszakerülhetnek a természet körforgásába.
Szerző: Volcsányi Józsefné
