A valódi fordulatot azonban a genomikai szemlélet bevezetése hozta el: az állatok értékelése már nem külső jegyek vagy tapasztalati megérzések alapján történik, hanem egzakt, mérhető adatokra épül. A genetikai alapú tenyészértékbecslés (EPD – Expected Progeny Difference) alapján előre jelezhető a növekedési erély, a vágási kihozatal, a hús márványozottsága, sőt az örökítő képesség is. A párosítások így tudatosan tervezettek, fenotípusra és genotípusra egyaránt alapozva.
Néhány év alatt egy átlátható, tiszta genetikai rendszer jött létre, ahol minden egyed visszakövethető és ismert értékekkel rendelkezik. A fejlesztés motorját a nemzetközi genetika bevonása adja: a gazdaság rendszeresen vásárol embriókat és szaporítóanyagot az Egyesült Államok vezető tenyészeteiből. Az embrióprogram révén komplett genetikai kombinációk kerülnek be az állományba, így a világ élvonalbeli vérvonalai közvetlenül jelennek meg a rendszerben.
A tenyésztés során ezek kiemelt szelekciós szempontok, kiegészítve a vágott testtömeggel és a $G index által jelzett gazdasági értékkel. Emellett külön figyelmet fordítanak a hízékonyságra és a kondíció megtartásának képességére is – a gyenge teljesítményű egyedeket következetesen kivonják a tenyésztésből.
Fotó: MMG/Csatlós Norbert
Sajátos legeltetési elképzelések
A gazdaság működésének egyik legmeghatározóbb eleme a legeltetési rendszer, amely az elmúlt években alapjaiban átformálódott. Péter nem egy kész sémát vett át, hanem saját tapasztalataira, külföldi példákra és hazai hagyományokra építve alakította ki azt a modellt, amely mára a hatékonyságuk egyik kulcsa.
– Sokáig mi is úgy csináltuk, mint mindenki más: tavasszal kihajtottuk az állatokat, ősszel pedig vissza, közben ugyanazokat a területeket járták végig az állatok. Egyszerű volt, csak éppen nem működött jól.
A hagyományos rendszerben az állatok folyamatosan ugyanazokat a legelőket használták, ami gyors túllegeltetéshez vezetett. A jószág kiválogatta a legízletesebb növényeket, miközben más részek érintetlenek maradtak, így a gyep szerkezete leromlott. Az itatók környékén letaposott, tápanyaggal túlterhelt foltok alakultak ki, míg a terület nagy része alulhasznosított maradt.
Ezzel szemben a jelenlegi legelőváltó gazdálkodás lényege, hogy az állatok rövid ideig tartózkodnak egy-egy területen.
– vallja Péter.
