Ez nemcsak a fű hozamát növeli, de a talaj állapotát is javítja, hiszen a sűrűbb vegetáció jobban megőrzi a nedvességet. A legeltetés időzítése is tudatos: nem minden évben ugyanott kezdik a szezont, így a különböző növényfajok eltérő fejlődési ciklusai is érvényesülhetnek. Bizonyos szakaszokat pedig alkalmanként egy teljes szezonra pihentetnek a megújulás érdekében.

A változtatások látványos eredményeket hoztak: a legelőn töltött idő kitolódott. Míg korábban az év felét istállóban töltötték az állatok, ma már jelentősen tovább maradnak kint, ami drasztikusan csökkenti a marhatartás legnagyobb költségét, a téli takarmányozást. A hatékonyságot jelzi, hogy az állatlétszám úgy nőtt, hogy közben a legelők állapota, sűrűsége és vízmegtartó képessége is javult.

A szervezésnél az állatok természetes ritmusát is figyelik, nyáron például a hűvösebb éjszakai legelést részesítik előnyben. „Nem az a kérdés, mi a kényelmes nekünk, hanem hogy mi jó az állatnak” – vallja az állattartó.

A környezeti hatás szempontjából is jelentős változások mutatkoznak, ennek példái, hogy a trágyázás egyenletessé vált, a talaj szervesanyag-tartalma és a biodiverzitás pedig nőtt. Különösen fontos elem a féreghajtás reformja, Péter már nem rutinszerűen, hanem célzott vizsgálatok alapján avatkozik be, így a kezelések száma a felére csökkent. Ezt is a téli időszakra időzíti, hogy a hatóanyagok ne a legelőn ürüljenek ki, így megkímélik a trágyabontó rovarokat és a talajélet egyensúlyát.

Ez a rendszer nem egy statikus módszer, hanem folyamatos tanulási folyamat eredménye. Kun Péter azt mondja: „A fenntarthatóságnak csak akkor van valódi jelentősége, ha egyszerre térül meg anyagilag és a természet állapotában. Az általunk használt módszer ezeknek a követelményeknek maradéktalanul eleget tesz, miközben lehetővé teszi a folyamatos növekedést.”

A húsfeldolgozás amerikai módra

A Kun Ranch történetében a következő mérföldkövet a feldolgozás hozta el. Kun Péter számára egy idő után nyilvánvalóvá vált: hiába kiváló a genetika és a tartástechnológia, ha a végtermék nem olyan formában kerül a vásárlóhoz, amit az alapanyag valójában képvisel.

– Szeptemberben eladtuk a borjút, és ezzel lényegében lezárult a klasszikus termelési lánc: a születés, a nevelés és az értékesítés a kapuban lezárult. Éreztem, hogy valami hiányzik. A történet nem érhet itt véget – fogalmaz. Felismerte, hogy a folyamatból hiányzik a hozzáadott érték és a közvetlen kapcsolat a végtermékkel.

Az út azonban korántsem volt egyszerű. Kezdetben külső vágóhidakkal dolgoztak, de hamar szembesültek a korlátokkal: „Hiába volt jó az alapanyag, nem úgy nyúltak hozzá, ahogy kellett volna. Nem értették, mit jelent a prémium minőség.” Ez vezetett végül saját vágóhíd vásárlásához és a feldolgozás alapjainak az újjászervezéséhez, amelyben amerikai tapasztalatok játszottak kulcsszerepet.

A csapat rendszeresen látogatta az American Angus Association rendezvényeit és tengerentúli farmokat, ahol első kézből láthatták a világ legfejlettebb húsmarhaiparát. „Ott értettem meg, hogy a hús nem a vágóhídon kezdődik, hanem a genetikánál, de a folytatás ugyanilyen fontos. Sőt, rossz feldolgozással a legjobb alapanyagot is tönkre lehet tenni.”

Az amerikai minta alapján teljesen új szemléletet honosítottak meg: a stresszmentes kezelést. A vágás előtti pihentetés, a nyugodt környezet és a kíméletes folyamat mind kritikus a húsminőség szempontjából. „Ha az állat stresszes, az a húsban is megjelenik, és ezt utólag már nem lehet kijavítani.”