0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. november 22.

A klímaváltozás átírja a fehérjenövények jövőjét

A szélsőséges időjárás miatt néhány év alatt drasztikusan visszaesett a hazai szójatermő terület kiterjedése. Eközben az európai fehérjeellátás jelentős importra szorul. Polgár Zoltán, a Magyar Szója és Fehérjenövény Egyesület alelnöke nyilatkozott.
szója
Fotó: Adham Fathi , Unsplash

A jövedelmezőség szempontjából fontos tényező a termeléshez kötött szemes- és fehérjetakarmány-növény támogatás, amelyet a szakmában egyszerűen fehérjetámogatásnak nevezünk. Ezt a támogatást a pillangós szálastakarmányok és szemes fehérjenövények (szójabab, borsó) termesztése után kapják a gazdák. A támogatás hektáronkénti összege 2026-ban várhatóan nagyságrendileg 55-60 ezer forint lesz. A pontos érték az adott évi keretösszegtől és a bejelentett vetésterülettől függ, hiszen a rendelkezésre álló keretet a jogosult terület alapján osztják vissza. A termelőnek természetesen bizonyos feltételeknek meg kell felelnie, de ezek teljesíthetők. Véleményem szerint ez a támogatás komoly vonzerőt jelent a fehérjenövények termesztésében.

A szójának további előnye, hogy másodvetésben is termeszthető. A kalászosok betakarítása után rövid tenyészidejű, úgynevezett tripla nullás éréscsoportba tartozó szójafajtát is el lehet vetni. Így a termelő a másodvetéssel is hozzájuthat a fehérjetámogatáshoz.

A szója tehát ebből a szempontból kifejezetten érdekes növény lehet a gazdálkodók számára. Sajnos azonban az időjárás-változás miatt egyre többen fordulnak el tőle.

Magyarországon hagyományosan öt meghatározó szójatermő térséget különböztethetünk meg: Győr-Moson-Sopron vármegyét, az északkeleti térségben a Hernád völgyét, Békés vármegyét, valamint Baranyát és Zalát. Ezek közül ma már elsősorban a délnyugati területek, Borsod, Zala tartanak ki, ahol az országban a legtöbb csapadék esik. A többi térségben olyan súlyos az aszályhelyzet, hogy a termelők már nem vetik el a szóját. A hosszú távon kiszámítható jövedelem egyébként adott lehetne, ha megfelelő mennyiségű csapadék állna rendelkezésre.

Én nagyon bízom abban, hogy a vízmegtartás területén elinduló intézkedések idővel eredményesek lesznek. Ez azonban nem egyéves feladat. Ahogy a szakemberek szokták mondani: amennyi időt kihagytunk, elszalasztottunk a vízgazdálkodás területén, legalább annyi időre lesz szükség a helyreállításhoz.

Nagy kiterjedésű, jelenleg nem megfelelően hasznosított területeket kellene vízmegtartásra, illetve a vízfelületek növelésére fordítani. Meggyőződésem, hogy a Kárpát-medencében kialakult egy úgynevezett kéményhatás. A kiszáradt talaj akár 50–60 Celsius-fokra is felmelegedhet, és az innen felfelé áramló forró, száraz levegő szétoszlathatja a nyugat felől érkező esőfelhőket és nedves légtömegeket.

A Kárpát-medence ezért is szenvedhetett különösen sokat az aszálytól: az erre tartó csapadékot hozó légtömegek egyszerűen szétoszlottak. Ezt az egész évben tapasztalhattuk. Ha növelni tudnánk a vízfelületeket, több párás levegő kerülhetne a légkörbe, amely találkozva az érkező felhőkkel kevésbé oszlatná szét azokat, sőt akár csapadékképződést is elősegíthetne.

szója pixabay
Illusztráció: pixabay

Közép- és hosszú távon ebben bízom, vagyis abban, hogy a vízgazdálkodás javításával a helyi klímára is hatni tudunk. Ugyanakkor az idei évben az El Niño hatása egész Európában érvényesült, így a kontinens jelentős része a megszokottnál jóval kevesebb nyári csapadékot kapott. A várakozások szerint ez a hatás jövőre is érezhető lehet.

Az óceánok, elsősorban a Csendes-óceán felmelegedése ugyanakkor most már a hőleadás irányába fordulhat. A felmelegedett, akár 24 fokos óceáni víztömeg hatalmas hőtárolóként működik, és a hőleadás következtében nedves légtömegek indulhatnak Európa felé. Az El Niño egyik kísérőjelensége lehet a csapadékosabb, de enyhe ősz és tél. Úgy tűnik, hogy ez most valóban érvényesül: a rendkívül száraz nyár után nedvesebb ősz és tél következhet. Ha a jelenlegi folyamat folytatódik, a lehullott csapadék érdemben javíthatja a talajok, különösen a rendkívül rossz állapotban lévő altalajok vízellátottságát. A klíma kérdése tehát megkerülhetetlen, hiszen alapvetően ez az egyik legfontosabb oka a hazai szójavetésterület drasztikus csökkenésének.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu