A hazai takarmányipar számára a termésmennyiség mellett, a beltartalmi minőség is meghatározó. Milyen minőségi paramétereket várnak el a feldolgozók, mennyire sikerül ezekhez igazítani a termesztést, és milyen szerepe van a GMO-mentes termelésnek?
Alapvetően a full-fat szója feldolgozói 33 százalékos nyersfehérje-tartalmat várnak el. Az ADM ipari felhasználás esetén min. 34 százalékos nyersfehérjét, legalább 18 százalékos olajtartalmat és 13 százalékos víztartalmat határoz meg. A három paramétert mindig együtt kell értékelni. Különösen fontos a nedvességtartalom, mert a fehérje- és olajértékeket 13 százalékos víztartalomra kell átszámítani. Ha például egy termény nedvességtartalma csak 9 százalék, akkor a mért 33 százalékos nyersfehérje-tartalom megtévesztő lehet. Ha ezt az értéket 13 százalékos nedvességre korrigáljuk, a tényleges fehérjetartalom már csak 31 százalék körül alakulhat.
A másik döntő minőségi követelmény a gyommentesség. Vannak ugyanis kifejezetten mérgező gyomnövények, például a csattanó maszlag, amelynek jelenléte a takarmányban komoly problémát okozhat. A feldolgozás során a melléktermékekbe is átkerülnek ezek az anyagok, ezért alapvető elvárás, hogy a szójabab gyommentes legyen.

A GMO-mentességet hogyan értékeli?
A GMO-mentesség Magyarország számára fontos előny, de itt van egy lényeges ellentmondás. Magyarország és egész Európa jelentős mennyiségű szójadara-importra szorul az intenzív állattenyésztés takarmányozási igényeinek kielégítéséhez. A szójadara például a brojlercsirkék takarmányozásában nélkülözhetetlen. Magyarország évente 450–500 ezer tonna szójadara importjára szorul, jellemzően Dél-Amerikából, azon belül is Brazíliából. Az innen érkező szójadara GMO-s. Vagyis miközben a magyar szójatermelés és növénytermesztés GMO-mentes, a hazai takarmánygyártás jelentős része GMO-tartalmú importált szójadarával dolgozik.
Sokáig mi is abban a hitben voltunk, hogy a termelők nem kapják meg ezt a prémiumot, de kiderült, hogy igen. Ez különösen azóta vált egyértelművé, hogy az ukrán nagy olajgyárak elkezdték importálni a szójababot, és különbséget tettek a GMO-s és a GMO-mentes áru között. Ennek hatására a piacon fokozatosan kialakult az árkülönbség.
Jelenleg ez a prémium évek átlagában jellemzően közel 50 euró/t, ami érdekes módon nagyjából megegyezik az EUDR bevezetésével várható többletköltséggel. A magyar termelő tehát megkapja a GMO-mentes termelésért járó piaci elismerést.
Ez a prémium azonban változó. Az idei év elején, nyár elején például az ukrán GMO-s szójabab és a magyar GMO-mentes termény ára szinte összeért, vagyis a GMO-mentességért járó felár majdnem eltűnt. Most ismét nyílik az olló, és újra növekszik a különbség. Ennek több oka van, de a lényeg, hogy a magyar termelő jelenleg ismét érzékelhető prémiumot kaphat. A GMO-mentesség mellett azonban egyre fontosabb kérdés a génmódosítás és a génszerkesztés megkülönböztetése is. Nagyon figyeljük a szakirodalmat, mert ezen a területen jelentős változások zajlanak.
A génszerkesztési eljárások korszakába léptünk, ez mennyiben lehet az alkalmazkodás útja?
A génszerkesztés, vagyis a CRISPR-technológia szerintem alapvetően nem jelent problémát, hiszen a hagyományos növénynemesítést gyorsítja fel. A génmódosítás ezzel szemben azt jelenti, hogy idegen fajból, akár baktériumból (BT növények) vagy állati génállományból származó génszakaszt építenek be a növénybe. Ez alapvetően más eljárás, az ezzel a módszerrel előállított növény a természetben soha nem jönne létre és egyetértek azzal, hogy az ilyen módon előállított vetőmag használata nem engedélyezett a hazai növénytermesztésben.
Az új, génszerkesztéssel előállított növények használatának európai engedélyezése is csak idő kérdése. A legfontosabb kérdés az lesz, hogy a piac hogyan árazza majd be az így előállított terményeket.


